Ani meséje

Ani meséje

Bírem bellő, íkem ígő
ecsém eszi, törvin teszi
bessem bessi, áta láta
sétre csétre, szegre szerre
tózom torcog, kónyi kacski, csupa tapsi
Se nem nagy, se nem kicsi, te menj ki!

(kun gyermekmondóka, kiszámoló)

Bir.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhászlányka. Kicsi csillag volt ő, ragyogott szeme és szája. De talán ragyogott még az ő bokája is! Bezem atamiz, kim szem kükte! Hát ilyen ragyogó volt ez a lányka! :o)

Eki.

Kard szagú városban élt ez a kicsi kincs, egy nagy lapos helyen. Hősök vére festette pirosra a földet ott, amitől a mai napig izzik a levegő a nyári nagymelegben. Szemlészün szem adin. Évszázadokkal ezelőtt jött ide a lányka kemény családja, hogy itt rokonait feltalálja. Sikerült is! S ma már szinte csak ezek a konokok lakják a nagy laposokat, ahol a szem bármeddig fókuszálhat. Alig látni itt dombot vagy házat. Esetleg pár kútgém az, ami a pillantást befogja. Kelszin szenin, hanlekin. Ily nyugalmas itt az élet! Nem zavarja magaslat a képet. Itt élt hát a juhászlányka, s semmire nem volt gondja, mert volt neki jó papája és gondos mamája. (Meg két nagy erős bátyja is, ami azt illeti, bár ez nem mindig jött jól neki.)

Ös.

Ott terelgette hát a juhokat a város határában a lányka. S az átelleni oldalban is élt egy juhászlányka. Csillagocska volt ő is. S így a kettő kis ragyogó összebarátkozott, életreszólóan. Halálig szóló kötelék volt ez valóban! Ahogy ezt majd megtudjátok… Dözünszün szen künlüm, nizsekim zserde, alaj kükle.

Tört.

Telt, múlt az idő, s a két kicsi ragyogócska nyájaikat egybecsapva legeltette juhait, s játszódtak jó sokat. S halljátok csak, hogy egyszer csak mi történt! Kidobolták, hogy mindazok, akik szombaton járnak az Úr házába, ne csak szemük sugarában viseljék a csillagot, mert azt úgy nem mindenki látja! Születtek ugyanis olyan vakok, akik csak KÍVÜL VISELVE ismerik fel a csillagot. Így aztán a kis barátnő is így tett, kívülről is ragyogóvá lett.

Besz.

(Hogy ez az egész miért történt, azt most ne firtassuk. Elég ide annyi, hogy tiszta butaság volt az egész! Merthogy többen azt gondolták, hogy csak ők a menők. És aki SZERINTÜK nem menő, az pusztuljon! Hát ilyen butákok voltak akkoriban! És sajnos nagy szavuk volt épp akkor…)

Alti.

Aztán meg még mi történt? Kök Tengri! Ó, nagy Ég! Még az is megesett, hogy annyira romlott az a látás, hogy csak egy csokorba ismerte fel, s látta meg sokak csillogását az a buta horda! Így aztán nagy házba költözött az immár kívülről is csillagos juhászlányka a többi kívül is csillagossal. S a mamája az otthon maradt juhászlányka mamáját a kútnál mindennap várta. Mert amúgy be voltak a nagy házba zárva. Csak vízért járhattak ki. Bezem ötmekemezne ber bezge… És nem jártak hiába, mert szeretet volt az emberek szívében. Vagyishogy az asszonyokéban! Mert csak ők maradtak otthon akkora, kiürült a város, elmentek a férfiak a frontra. Háború volt. S tejjel telt kannára cserélte az üreset a kívül is csillagos anyukával a csak belül csillagos anyuka minden nap a kútnál. …bütöm bütöm ba gön. Így táplálta egyik a másikat. Tejjel. És szívvel…

Zseti.

Aztán oda futott ki a dolog, hogy egy nagybendőjű boszorkány, aki emberhússal élt, fogát fente a kívülcsillagos emberekre. Al bezem menemezme nizsem,… s kivitette magához Éjországba őket. Onnan aztán csoda, ha valaki is hazajött. …bezde jajirmiz, bezge ötrü gelenge.

Szegüz.

S a kis csillagocska, a kicsiny juhászlányka, a barátját csak várta, várta. Iltme bezne al zsamanga! Évekig várta. Kultkor bezne ol zsamenge! Nagykoráig várta. S maradt a fején a párta. Ha némely fiú meg is csodálta, a párját bennük nem látta. Csak a másik juhászlánykát várta.

Togüz.

Az örökkévaló kék ég legyen veled, kicsi juhászlányka! Légy az élő vagy a holt! Hisz a kettő csak EGY volt!

On.

Szen barszen, böke, csolik, botan is Tengri. – ámen.

A kun miatyánk megfelelő sorait az illő helyekre, könnyebbségül a léleknek, beillesztettem.
Idemásolom az egész szöveget a fordítással együtt, hogy követhető legyen, miért épp ott van az a sor, ami. Íme:

Bezem atamiz, kim szem kükte. (Mi atyánk, ki vagy az égben.)

Szemlészün szem adin. (Szenteltessék meg a te neved.)

Kelszin szenin, hanlekin. (Jöjjön el a te országot.)

Dözünszün szen künlüm, (Történjék a te akaratod,)

nizsekim zserde, alaj kükle. (ugyanúgy a földön, mint az égben.)

Bezem ötmekemezne ber bezge (a mi kenyerünket add nekünk)

bütöm bütöm ba gön. (minden egyes és a mai napon is.)

Al bezem menemezme nizsem (Vedd el a mi bűneinket, miképpen)

bezde jajirmiz, bezge ötrü gelenge. (ami sértőinknek mi is megengedünk.)

Iltme bezne al zsamanga, (Ne tégy minket kísértésbe,)

Kultkor bezne ol zsamenge. (Vegyél ki minket a gonoszból.)

Szen barszen, böke, csolik, (Te vagy az erős, hatalmas úr,)

botan is Tengri. – ámen. (parancsoló igaz Isten. – ámen.)

A szövegrészeket tagoltam, beszámozásuk kun nyelven történt.
Bir = 1, Eki = 2, Ös = 3, Tört = 4, Besz = 5, Alti = 6, Zseti = 7, Szegüz = 8, Togüz = 9, On = 10

Leave a Reply

Your email address will not be published.