Foganás-mese

Foganás-mese

A foszladozó adat a nagyterem merevlemezén hevert. Kézi leporlás és szeretgetés után olvasható az írás, a következők szerint:

 

Azt hiszem akkor kezdődött az egész, amikor egyszer kaptam egy túltávcsövet és belenézve megpillantottam a Földet. Gyönyörű volt!

Persze, hallottam már róla az égiskolában, ahol bennünket, csillaggyerkőcöket tanítanak, de mégis! Saját szemmel látni a csodát az csodás, nohát! :o)

Nekem még messze volt az égérettségi, ami után küldetésbe indulunk mind. Szóval nem kellett még kitaláljam hova megyek, ha nagy csillag leszek. De ez a szemem rávetése Gaiara mindent eldöntött ott és akkor. Úgyhogy később, amikor szakosodni kellett, akkor a „Hüllőkről és emberekről” irányt választottam. Tudtam, hogy sok borsot fognak azon évfolyamtársaim az orrom alá törni, akik majd nem embereknek érkeznek a bolygóra, de kit érdekelt! (Akkor még!) Úgyhogy belevetettem magam a kozmoszkönyvtárba, mozgóképeket vizionáltam magamnak a Csinémában és engedélyt kértem, hogy a Földről hazatért lelkek házába ellátogassak.

Nos, ez nem volt kis dolog! Mindenki, aki földlakó volt, az megviselődik eléggé, így aztán bírták a nyugit. Csak a legkiválóbb csillagdiákok juthatnak be a ködfátyol falak mögé. És nekem sikerült! :o)

Ebben a nyuggerklubban (hogy földi argóval éljek) csupa szép homlokú lélek élt. Már ahogy beléptem, feltűnt egy bizonyos rezgés. Vagyishogy inkább illat! Vagy szín? A fene tudja! Mindenesetre áttetsző fénypászmák és rezgő körvonalak közé csöppentem, s meleg volt! Pedig nálunk az Origo szférában általában nem rohad a banán. Szóval tetszett a hely! És VÁRTAK! Ha mégoly ritkán is engednek maguk közé csillagskacokat, az emberek iránt érdeklődőket szívesen fogadják a földveteránok. Úgyhogy összehaverkodtam Mariska nénivel, Pete bácsival meg Sancival, az öt éves koráig emberként szolgálatot teljesítő lélekkel.
Érdekes ez is, tudjátok, hogy a Föld az egyetlen bolygó, ahonnan hazatérve MEGŐRZIK neveiket a lelkek! Tetszett ez nekem marhára! S el is határoztam, hogy Izabella leszek, ha lemehetek. (Eredetileg Tejkaramella akartam volna lenni, de az nem személynév.) Szóval sokat hetyegtem a kis trióval, s emberül beszélgettünk. Mivel magerős küldetésben gondolkodtam, elsősorban a magyarban mélyedtünk el. Marika néni és Sanci ezt a nemzetiséget választották szintén. Pete bácsival meg olyan nyelven társalogtunk, amit ők ott angyalnyelvnek mondanak. Holott SEMMI köze az IGAZI angyalnyelvhez, mely minden csillaglélek második „anyanyelve”, ha szabad megint a földi kifejezést használnom. (Ugye nekünk nincs anyánk. Nem születünk.)

Amikor eljött az a nap, hogy kezembe kaptam az égérettségit és megkérdezték a bírákok, hogy na most aztán merre, hová, öcsém, senki nem csodálkozott, hogy a Földet mondtam. A bírákok mosolyogtak, nem is vártak mást tőlem. Mindössze azt furcsállották, hogy magyar szeretnék lenni. Merthogy az nehéz. De engedélyezték, mert épp a bonyodalom és megpróbáltatás szektorokbani értékek miatt időnként lasszóval kellett fogni oda a jelölteket.

A félkészítésem gyors volt. Mivel ismertem már a nyelvet, sőt egy másik földi nyelvet is, a lélektörténelemben kaptam csupán felzárkóztatót s nekiálltunk megtervezni az Életemet.

Talán tudjátok, hogy nálunk 2 kísérő van mellénk rendelve, akik le is jönnek velünk választott bolygómegtestesüléseinket a lehető legjobban segíteni. Az őr-dög és az őr-angyal egy csapat. Legalábbis Origó-szintről nézve. Az emberi életben néha nagyon nem így tűnik! De erről majd talán később…

Nos, tudtam hogy valami extrát akarok, izgit és különlegeset. Mesemondóként vágytam varázsvilágokba utaztatni FELNŐTTEKET (elsősorban)! Úgyhogy bepakoltunk a csillagszkafanderembe sok színt és formát, s mindezt SÍKBAN. (Valahogy a formázáshoz nem fűlött a fogam.) Raktunk be képességeket a képekkel és szavakkal való varázsláshoz, s táltoskódokat, rengeteget a mesékhez. Átitattuk az egészet egy kis emberszeretet és istenszerelem zengzeménnyel. Került be jó adag jóindulat is, s az ezen alapuló magabiztosság. Megfűszereztük az egészet zenei jóízléssel, másokra való kiváncsisággal, jókedvvel, bőséggel! :o)
A lehető legnagyobb szükségbe terveztem bevinni a csillagságot. Ezért a  XX. századi nagy vérveszteséggel átitatott korszak után érkeztem félős emberek közé, akiket sokat bántottak már hol ezek, hol amazok. (Mert az emberek mindig csoportokban gondolkodnak, s egyik sem a tuti ám!) Hazám dirib-darabra szakadt, s idegen lelkület árasztotta el a fővárost. ÉPP EZÉRT választottam ezt! Mert itt láttam a leginkább az otthontalanság, a reménytelenség és a fénytelenség megnyilvánulásait. Tudtam, hogy a meséim majd életre keltik a lélekhalottakat, csak jól kell bevonzzam őket! S megfogadtam, hogy megteszem, ami tőlem telik.
Meghatároztuk még a magerős küldetésemhez szükséges legeslegmegfelelőbb körülményeket, úgymint környék, épület/otthon, családszerkezet és viszonyrendszer, mindezek emberi tényezői, valamint egyéni jellegzetességek, mint testalkat, szemszín, hajszín, hangtónus, életerőfokozat és minőség, lábméret, derékbőség, mellbőség, stb., stb. Szóval ilyen emberi dolgokat.

Azt már említettem, hogy női lényként kívántam élni. A nők általában szülnek. Na, ezt kiiktattuk, mert túl bonyolult lett volna ekkora pakkal még ezt is bevállalni! A páros életet rövidre vettük, mert épp a küldetés kialakitásának idején nem volt vállalkozó szellemű csillaglélek, aki férfiként jött volna le velem. (A megtapasztalás végett azért kaptam pár átmeneti társat, hogy gyakorolhassam a teljesség megélésének ezt a fura, emberi módját, amelyhez KELL egy másik lélek. Legalábbis kezdetben kell! Ígéretet kaptam arra, hogy egyedül is megoldom és tudok majd kapcsolódni Origóhoz a későbbiekben.)

Viszonylag hosszú életet terveztünk, mert a kellő képességek kibontásához így tartottuk jónak. Tudtam, hogy életem jó részét „elvesztegetem”, s csak 30 után kapok majd észbe. Ezt bevállaltam, mert akkor még ez nem fájt! (Mi, csillaglelkek nem érzünk oly módon, ahogy az Ember.)

Mikor mindezzel megvoltunk, következett a felderítés. Stíröltem a túltávcsőn át, kerestem a megfelelő emberpárt, akik a szüleim legyenek. (A felsüléseimről most nem regélek, elég annyi, hogy NEM KÖNNYŰ kiválasztani majdani szüleinket!) Azt tudtam hogy a „tiszta”, „jószívű” és „jószavú” paraméterek mentén szeretnék Földet érni, s hogy szükségem van gyökércsakrás védelemre. Találtam is egy lányt, aki Gyöngy volt. Kissé talán bátortalan, néha-néha erőtlen, de a szíve jó! És szépen énekelt! Aztán ráakadtam egy kis huncut fickóra, aki mélyen érzett és mivel otthon szülte meg a mamája, klassz krapek lett, magabiztos és minden téren potens! Nevezzük őt most Rudolfnak (nincs engedélyem tőle, hogy a valódi nevét felfedjem, beköltözött már a Földről hazatért lelkek házába az Origo szférán), mert ez volt a kedvenc férfineve, ez szeretett volna lenni! (Vagy Juszuf, de ezt hagyjuk is! :o)))))
Na, bajmolódtam eleget míg őket összehoztam! Merthogy Gyöngy igen érzékeny volt és bizonyos dolgokban hajthatatlan. Szerencsém, hogy cicus is tudott lenni nagyon, így Rudolf caplatott utána rendesen, ahogy a jó kandúrokhoz illik. És hát beadta Gyöngy a derekát, mert ARANYOS volt ám a Rudi! Szóval összeesküvőztek (ha jól emlékszem így mondják a Földön), és nem túl sokára megfogantam. A test-technikai részleteket szemérmem tiltja előadni, révén a szülőimről van szó. A foganás éteri szintjéről azonban beszélhetek. És beszélek is, hogy kapjatok ti is kedvet emberré lenni! Kissé visszafelé megyünk most a történetben, jól figyeljetek!

No, szóval az úgy van, hogy amikor már megvannak a szüleid, kiválasztottad őket, akkor őr-dög és őr-angyal elkísérnek újra a bírákokhoz. Ott előadják az élettervedet és bemutatják leendő szüleidet (csak elő kell keresni az anyagukat az arkájvból, hiszen ők is csillagként indultak Origó szférából). A bírákok kicsit pontosítanak az életterven. Én pl. Izabella helyett Gabriella lettem, mert épp a Capella csillag (a Szerekes csillagkép főcsillaga) irányából lehetett akkortájt földet fogni. Értitek? CaPeLLa = GaBRieLLa! (A Csontváry Kosztka Tivadar embernéven ismert csillaggéniusz a nyelvpörgetés módszerét az Origó szférából hozta át az emberi világba.) Kicsit könnyítettek a körülményeimen (eléggé bevállós voltam csillaglélekként), hogy azért bírjam (valahogy) és mellémrendelték a „barátcsapat”-nak hívott alakulatot. Na, bevallom, ez volt a legjobb rész! :o) Tudtam, hogy ők azok, akikkel majd lent jól leszünk. Kivel meddig, de addig jól! Velük itt az Origón nem találkoztam, csak vizionáltatták velem szkafandereiket, hogy rájuk ismerjek. És aztán elkezdődött számomra A MUNKA! (és ez most NEM Byron Katie módszere, aki miatt az emberi angyalnyelvet érdemes volt megtanulni!). Az A MUNKA az nem B MUNKA és nem is C MUNKA. Az A MUNKA ALAP munkát jelent. Földreszállásunk megalapozását, amit FOGANÁSNAK, fogantatásnak hívnak emberül.

Ez úgy megy, hogy a kiválasztott anyát (jelen esetben Gyöngyöt) álmában meglátogatod. Hetekig, hónapokig. (Rosszabb esetben évekig is eltarthat a dolog.) Mivel az éneklés fontos volt nekem, én énekeltem Gyöngynek. Hívtam magamhoz, hogy ő is hívhasson engem. Mert hívás nélkül nem lehetsz Emberré! (Akik nem muzikális csillaglelkek, azok beszélnek leendő anyáiknak. BE-SZÉL-nek. Vagyis belefújják magukat a célszemély fülébe.)
Gyöngy igen fogékonynak bizonyult nagy örömömre, úgyhogy izzítottam Rudolfot, hogy kerülgesse őt mint macska a forró kását. Mivel nőként kívántam élni, finomkodtam már ekkor is, mikor még nem testesültem meg, és sokat sugdostam Rudinak, mit hogyan tegyen, hogy jó legyen Gyöngynek. Ő nagyon hallgatott rám (épp azért választottam őt, mert jószívű!), s így egyre többet találkoztak.
Ahogy felismerte Rudolf jóságát és talpraesettségét, Gyöngy is elkezdett énekelni nekem.
Gyöngy szívében ekkor már benne voltam. (Tudjátok éterszkafanderben látogatjuk kiszemeltjeinket.)

Az apajelölt felé más a csillagkommunikáció. Rudolfot ezért máshogyan környékeztem meg. Bepiszkáltam a jobb füle mögé, az agyába és belehelyeztem a lenyomatomat. Ez olyan kb., mint a földön a fotó, csak íze is van. NAGYON finomra csináltam magamat, hogy kedve legyen velem lenni! Mert a férfiaknak kissé nehéz a döntés az apává válásban. Szeretnének persze nyomot hagyni maguk után a világban, de a kandúrbandától való elválás szükségességét nehezen fogadják el. Szerencsére Rudi ebben is remek jelöltnek bizonyult! A „Tejkaramella, szinyorina Bella, ó elragadó!” sláger szólt akkoriban (ez őr-dög és őr-angyal mesterkedése volt érdekemben), úgyhogy rájött: semmi mást nem akar, csak egy kicsi Bellát! (Később, mikor már megvoltam, lekopott a B és Ellának hívott.)

Csak úgy ujjongtam minden randijukon! Amikor Rudolf átölelte Gyöngyöt, azt picit én is éreztem.
Tudtam, hogy akarnak engem és nem is soká késlekedtem, amikor szabad utat nyitottak annak, hogy bőrszkafanderbe bújjak.
Páratlan érzés volt testesülni! Finom illat és fény és mámor! Csillogtam jókedvemben, s dalok reppentek fel szívemből. (Mondjuk akkor még pont nem volt szívem, de értitek!)

Magzatnak lenni csuda remek! Annyira jó volt tudni, hogy máris szeretnek! :o) Anya (Gyöngyöt már így hívtam) rengeteget énekelt nekem. És apa is. És amikor megszülettem olyan fura volt EMBERI szemmel látni őket! Nagyon tetszettek. Csuda öröm volt a szemükben. Folyton mosolyogtak és jól elfértem a kezükben. MINDENT megkaptam tőlük, amire küldetésemhez szükségem volt! Szeretetet, gyöndégséget, figyelmet és traumákat. Kezdtem azzá válni, akivé terveztem magamat.

A születésem körül volt egy kis gubanc. Egyáltalán nem akartam kijönni. Gondolták ők! Csak én tudtam (nem volt még ultrahang), hogy azért nem fordulok be, mert megfojtana a nyakam köré tekeredett köldökszinór. Két hetet tettem rá, eddig bírtam még bent a szűkös teret, és akkor végre kidugtam a lábacskáimat, aztán a kicsi testem és végül a fejecskémet. (Ez a farolás benne volt ám az égi csillagtervben, csak amikor erről sugdostam Gyöngy fülébe, akkor épp nem figyelt. Így aztán rengeteget kellett imádkozzon szegényke, mert izgult.) Szép voltam, nem gyűrödött meg az arcocskám és nem nyomódott meg a koponyám sem. Nagyon-nagyon jó volt anya ölelésében szopizni és apa karjában fürödni. Csupa jóság volt az élet, amíg egy napon…

 

A kézírás itt megszakad. A továbbiakat a Csillaglélek Felügyelet munkatársai re-hypno-vízió készülék segítségével szedik majd ki az alanyból, aki a Földről hazatért lelkek házának lakója, s jelenleg rehabilibilibili-stáció alatt áll.

Kelt: csillagidő 98*43/*4053, Origó szféra

Leíró: JeGaBu időhős,
az Ezaztánbátor nemzetség tagja,
egykor emberileg mongol hős vagy hősnő (már nem emlékszik)

Leave a Reply

Your email address will not be published.