Ars Poetica

Hogy miben EGYEDÜLÁLLÓ, ahogyan a mesékkel foglalkozom?

Sokan szeretik a meséket, sokan élnek is vele. Vannak, akik önismereti/terápiás/szakrális programjaikon használják őket színesítésül és vannak, akik valamilyen mesés képzés után kifejezetten mesés csoportokat, műhelyeket tartanak, esetleg egyénileg is meséznek. Talán nehéz eligazodni a gazdag kínálatban. Most azt mondom el, hogy miért érdemes hozzám jönni és velem mesézni. Pontokba foglalva fogadjátok szeretettel!

 

1. Eleinte fel sem merült bennem, hogy ilyesmivel foglalkozzak, viszont A MAGYAR NÉPMESÉK ELKEZDTEK MEGNYÍLNI NEKEM.

A tudás, amit kaptam, nem személyesen nekem szól csupán, ezért kezdtem megosztani előbb szűk baráti, később ismerősi körben. Ma már a világhálóra is kiteszem a Tanítások azon részét, amire engedélyt kapok. A tapasztalat azt mutatja, hogy akiket megszólít egy-egy eseményem, azok nem véletlenül jönnek épp hozzám. Nekik mindent átadok, amit adhatok, legyen az kollektív üzenet a csoportnak, személyes útmutatás kinek-kinek vagy az adott varázstörténethez tartozó háttérkódók ismertetése (pl. táltosvilágkép és -tanítások; ősképrendszer érintett területe vagy pl. egy adott szellemi térből érkező csatornázás eredménye).

 

2. Tisztában vagyok azzal, hogy HA A JÓISTEN MAGYARNAK TEREMTETT, AKKOR NEKEM A MAGYAR UTAT SZÁNJA.

Ezért bár VAN tudásom más népek, nemzetek értékeiről, a magyar erőhálót működtetem a saját kereszténységbe forrott ünnepeinken keresztül is, és ezért CSAKIS magyar népmeséket mondok. (Egyetlen egyszer elmondtam egy észak-amerikai indián mesét. Akkor és ott helye volt.)

Mesés világomon kívül is MAGYAR ÚTON JÁROK: Amikor jógázom, tudatában vagyok annak, hogy fehér hun elődeim példáját követem (lásd Bakos Attilának „A Duna evangéliuma” c. könyvét!). Néha csikungozom is, ami az ősi hun torna maga (Bármely csikung-könyv előszavában ott van, hogy nekünk köszönik ezt a tudást.)
Népem Jézus-hitű volt Jézus előtt is. Ma is így a legjobb.

 

3. A szerves magyar műveltségnek megfelelően MINDIG ÉVKÖRI RENDBENkerül Mesebarátaim elé az épp akkor időszerű varázstörténet.

Ehhez hozzásegít az, hogy ismerem az esztendő kiemelt pontjainak minőségét, fontosságának okát és a rejtett spirituális/szakrális jelentését egyaránt.

 

4. VAN EGY HÁTTEREM A MESÉKKEL ÉS A HOZZÁJUK KAPCSOLÓDÓ VILÁGGAL KAPCSOLATBAN.

Mióta csak olvasni tudok, a magyar népmesékkel táplálom a lelkem. 19 éves korom óta pedig a szerves műveltségben és a néphagyományban mélyedek el.

A szerves műveltség az organikus, vagyis élő szervezetként viselkedő minőség, melyet a természet működtet. Hívhatjuk ezért akár „természetes műveltsége”-nek. Lényege, hogy embertől emberig hat, lélekszinten. A szív áldott teréből születnek a tárgyi, képi, s hangalapú alkotásai. Ezen „teremtmények” összetartoznak és ugyanazon Tanítást közvetítik, akár egy faragás, egy furulyadallam, népballada, hímzett párnaciha, festmény vagy próza stb. lesz a mű. Mint magyar nyelvünk is, rügyezik, s ragozódik: mindenből származik valami új élő, ami tartalmazza az előzőt és az azt megelőzőt vissza az ős-okig. Évezredek tudása sejlik így át a szerves műveltség darabjain, azt az értő (vagy inkább érző) ember számára. S mert létezését a mindenség ritmusa adja ennek a műveltség-típusnak, egyetlen „sejtéből” kibontható és újra felépíthető a teljes ős-tudás, maradéktalanul.

Ez a tudakozódás a szerves műveltségben folyamatos, mindig fejlesztem magam e téren. Művelődésszervezői diplomamunkám a népmesék világképével foglalkozott. És ami számomra a legfontosabb tanulmány, az az Örökség Népfőiskola és a Magyar Hagyomány Műhely évei voltak. 37 éve ismerkedtem meg ezzel a típusú műveltséggel (Csontváry Kosztka Tivadar festészete által), azóta hetente hallgatom az e téren mértékadó előadókat.

A néphagyomány is részét képezi a természetes műveltségnek, ebben is mindig találok új, eddig nem ismert tényeket magam számára. Rengeteget olvasok is a témában, hatalmas könyvtáram van és a világhálóról is tájékozódom.
Szellemiségem kialakulásában vallásos neveltetésem és Jézus-hitem nagyban hozzájárul. Ezek alapvetően fontosak a néphagyományban rítusainak megértésében és a táltosmesék jelentésének felfejtésében.

Például van olyan mese, ami nagyon hívott, de nem meséltem el mindaddig, amíg egy Molnár V. József előadáson egy ősi gyökerekig nyúló és ritka néphagyományról nem értesültem.

MINDEN magyar népmesének a jézusi erkölcs az alapja, mert meséinket táltosaink hagyták ránk, akik keresztények voltak, mióta csak létezik a kereszténység. (A pontosság kedvéért: az a Tanítás, ami Jézus nyomán elterjedhetett világszerte, megvolt őelőtte is. Ez a tudás az íjfeszítő népek sajátja, így a miénk magyaroké is.) Mindezek miatt muszáj ismerni legalább körvonalakban a magyar (hun, avar, szkíta, stb.) őstörténetet is, ha a magyar népmeséket méltó módon és helyükön szeretnénk használni.

 

5. A mesékkel való kapcsolódásomkor ÉRZEK EGYFAJTA VEZETÉST.

Erről többet csak azok tudnak, akik a Mesebarátok belső magjához tartoznak. Elsősorban a „Csillag-Mese-Szer”-sorozat és a „Mesés Női Kör” tagjairól van szó. Mert akikkel együtt dolgozom, azokhoz bővebben jut abból, amit fentről kapok. És a megszerzett sok tudásomból is.

Tudom, mindenki kap fentről! Nem ez az érdekes. Hanem hogy mit tehetsz azzal, ami általad érkezik a világba. Mert ha nincs alapod hozzá, ha nem éled a testetöltésed szerinti hagyományt, akkor nem fogod érteni és nem tudod értelmezhetővé tenni mások számára a Tanítást.

 

6. Amikor velem mesézel, akkor MINDEN HÁTTÉRTUDÁST MEGKAPSZ, ami adott mese kibontásához, a benne lévő Tanítás feltárásához szükséges.

Lehetőséged van csoportjaimban és sorozataimban velem külön is értekezni akár szóban, akár írásban. Tehát a vezetés és kísérés nem csupán adott mesealkalomra vonatkozik, hanem amíg egy sorozat tart, odafigyelek azokra, akikkel szorosabban összetartozunk. És néha még azután is.

 

És most idejegyzem, hogy mit tapasztalok MÁSOK mesés programjain. A saját 6 pontom összegzésével kezdem, hogy tudjátok követni, és lássátok mi mindent hiányolok szaktársaimnál.

 

1. „A MAGYAR NÉPMESÉK KEZDTEK EL MEGNYÍLNI NEKEM„

A vezetőnek aki összehívja a csoportot tetszik a mesés világ, de nem ismeri igazán, ezért jellemzően ő kérdez, és amit a résztvevők mondanak, abból lesz a program maga. Hiányzik tehát a vezetés, a tudatos spiritualitás, az ősiségben való gyökerezés. Tudás nélkül a mesei Tanítások alig-alig nyílnak ki.

Természetesen, ahol a vezető tart, oda és addig tudja kísérni a vele tartókat. Ez érthető. Ugyanakkor szembetűnő volt nekem több eseményen, hogy egy-egy csoporttag az, aki tisztábban érzékel a csoport vezetőjénél, aki meghallja a mélyebb, árnyaltabb és magasabb szintű spirituális Tanítást. Ilyenkor rossz látni, ahogy pillog a szegény szakértő, aki összehívta a társaságot.

Minél tisztábban és „magasabbról” történik egy mese előhívása, annál több benne a közvetített Fény és több az értés és a felismerés azok körében, akik hallgatják…

 

2. „HA A JÓISTEN MAGYARNAK TEREMTETT, AKKOR NEKEM A MAGYAR UTAT SZÁNJA.”

Ritka, ha magyar népmese kerül egy-egy mesés műhely vagy csoport szeme, füle elé. Holott magyarul olvassák fel a vezetők a történeteket magyar embereknek. Ily módon nem kap támogatást a magyar életfeladattal leszületett illető abban, hogy végre a saját életét élje. Ráadásul az idegen szimbólum-rendszert a lelkes sem érti, még ha véletlenül el is magyarázzák neki, mert egyszerűen nem azonos vele.

Volt hivatalos, nem szerves műveltségbeli kiképeztetésem is meseterápia és jungiánus meseelemző vonalon. Akikkel ezeken a helyeken együtt tanultam, azok döntő többsége nem tudott felsorolni 10 mesecímet sem. Így érkeztek a mesés, okleveles képzésekre. Amik eszükbe jutottak, azok nagyrésze pedig Grimm-mese volt vagy Andersen és így tovább.

Tapasztalataim alapján azt látom, hogy sajnos kevesen ismerik, tudják és használják ki azt, hogy mekkora bölcsesség, igazság és erő rejlik saját nemzetünk meséiben, amit a saját nyelvünkön hagytak ránk tudó eleink. Emiatt hiánypótlónak érzem munkásságom és küldetésem.

 

3. „MINDIG ÉVKÖRI RENDBEN KERÜL MESEBARÁTAIM ELÉ AZ ÉPP AKKOR IDŐSZERŰ VARÁZSTÖRTÉNET”

Nem tudják, akik mesekísérőként működnek, hogy nem lehet akármelyik mesét akármikor elmondani. (Sajnos még az óvónők is kevesen tudnak erről.) Így aztán nem hat annyira a történet és nem is nyílik ki a Tanítás, nem avatódik be egy következő szintre aki a mesét hallgatja.

 

4. „VAN EGY HÁTTEREM A MESÉKKEL ÉS A HOZZÁJUK KAPCSOLÓDÓ VILÁGGAL KAPCSOLATBAN.”

Sem tanítványtársaim, sem az általam meglátogatott mesecsoportot vezetők között nem találkoztam még olyannal, akinek említésre méltó ismeretei lettek volna a magyar táltosmesék szellemi hátteréről. SŐT! Sokan azt hiszik, hogy a Táltos az a magyar sámán. Akinek nem tiszta hogy nekünk NEM VOLTAK SÁMÁNJAINK, az hogyan is emelkedhetne a táltostanítások magaslatára?

Tudom, hogy ma vannak sámánjaink. De kéretik utánanézni, hogy mikortól és hogyan került ide ez a típusú szellemi-lelki tudóemberi minőség! (Elárulom, Habsburg-megrendeléssel. „Aki nem hiszi, járjon után!” De TÉNYLEG járjon utána!)

 

5. „ÉRZEK EGYFAJTA VEZETÉST”

A legtöbb helyen ugyanazokat a meséket szedik elő a vezetők, mint amiket a képzések során kaptak. Megvan az ajánlás, hogy ha pl. gyászban vagy, akkor melyik eszkimó mesét vedd elő. Vagy hogy mit olvass el a „Farkasokkal futó asszonyok”-ból. Esetleg melyik külföldi mese kell neked.

Tapasztalom, hogy egyirányú, zárt FB-csoportos mesesorozataimon is rengeteg a visszajelzés arról, hogy nagyon is betalált adott varázstörténet. („Gabus! Hogyhogy mindig pont nekem választasz mesét?”) Nos, ez azért lehet, mert FENTRŐL KÉREM a meséket, miközben RÁHANGOLÓDOM A CSOPORTRA. Nem listákról szemezgetek vagy másokat követek.

Az is hozzájárul a pontos meseválasztáshoz, hogy eleve jóval több mesét ismerek mint a legtöbb szaktársam. 200 felett van az általam már elmondott varázstörténet száma és ennek a többszöröse az, amit ismerek.

 

6. „MINDEN HÁTTÉRTUDÁST MEGKAPSZ”

A műveletlenség napjaink egyik betegsége. És ez sok segítőfoglalkozásúra és lélekmunkásra is igaz. Mondja (vagyis inkább felolvassa) a mesét, de nem is tudja, hogy az szerves része egy műveltségnek, hogy rítusok járulnak hozzá, nem néz utána és nem hangolódik az adott kulturális háttérre.

Rengeteget tanultam és tanulok folyamatosan. Nálam a táltosvilágkép és -tanítások, az ősképrendszer érintett területe vagy pl. egy adott szellemi térből érkező csatornázás eredménye mind-mind átadatik a résztvevőknek.

 

A „Mesélde és Rajzolda” oldalomon örömmel továbbadom a tudásomat. Annyit, amennyit ott szabad és lehetséges. Azért született ez az írás, hogy aki közénk tartozik, az megértse a hívást és mesézzen velem! Minden eseményem megtalálható a honlapomon itt: https://esztoramesemuhely.hu/esemenyek/lista/

 

Az Önvaló sérthetetlen és tisztán ragyog mindegyikünkben. Akinek tényleg van dolga a mesékkel, az képes a szív teréből olvasni soraimat. Ha nem ma, hát holnap. Vagy azután…

<3