FÉNYVERS

Fényből jöttünk, fénybe megyünk, csillagúton együtt rezgünk.
Beavató mesék által találkozunk őstudással.

Az ősmese mise, áldás, magunkhoz visszatalálás.
Ha eltévedünk és gond van, csak mesélünk, s akkor jól van!

Meglátni a helyes utat, mit a mesénk nekünk mutat
mulatság is, élvezet is, szentség és rend, megnyugvás is!

Békét teremt, ha a lélek mesék közelébe férhet.
Megismerni önmagunkat a fények vezetni tudnak.
Legyen akár külső, belső, a fényesség elegendő.
Mert mit a táltosok ránk hagyták elég a megmaradtaknak.

Töltekezzünk, erősödjünk, mesék szárnyán emelkedjünk! 🙂

(Jenei Gabi verse)

A mese a valóság mása.

Szent beszélyeink (magyar földön így is nevezik a népmeséket) táltosaink hagyatéka, révüléseik megörökítése, beavató történetek. Ők, akik mágusok, papok voltak, ránk hagyták örökségül ezt a kincset, hogy varázstörténeteik által rendeződhessen test és lélek. Bizony, rendeződéssel jár ha magyar népmesékkel érintkezünk! Ami felesleges, lehúzó, halált érdemlő bennünk, azt mind magunk mögött hagyhatjuk egy-egy varázstörténet által. És erőt meríthetünk a mesékből, mert az Igazságról szólnak, az Igaz Valóságról. S a felismert Igazság hatására rendezni tudjuk gondolatainkat, érzelmeinket.

A mesék által szellemileg is rendeződünk. A kuszaság, a szórtság nem fér meg ott, ahol tiszta gondolatok, Tanítások érintik az embert. A táltosutazásokat őrző mesék így válnak beavató történetekké. Tiszta szellemiségük fénye megvilágítja rejtett zugainkat, láthatóvá, érthetővé, fénnyel telivé téve teljes belső valóságunkat. A belső világnak tükre a külső, így aztán egész életünk, környezetünk is megváltódik a mese által.

Térben és időben kinyílunk amikor mesét hallgatunk, beszippantva mindent, ami jó nekünk. Ezt a jót aztán tartalékolva a következő mesecsoportig használjuk, s már egy magasabb szinten élünk. S mindig csak magasabbra és magasabbra jutunk a mesék által. Emelkedünk, mert mese-táltosunkon ülünk.

Értékekkel érintkezni csodás lehetőség. A nekünk hagyományozott mesekincset, a varázsos, beavató történeteket mondani és hallgatni egyaránt emelő, rendező és örömteli. Jót tenni jó! Így válik áldássá a mese bennünk, s teljesíti ki életünk. Legyen is így! ÁLDÁS.