Meseterápia – Interjú Jenei Gabriellával

Dósa Judit írása
https://www.instagram.com/judit.dosa/

A 2014. áprilisában megjelent riport 2019. márciusában frissített változata.

Jenei Gabriella mesemondó, a szó legszebb értelmében. Ha régi mesélőket képzelnék el, ilyennek látnám őket. Gabus, ahogy mindenki hívja, így mesél magáról: „Meseterapeuta,, művelődésszervező, grafikus vagyok. Mindent, amit csinálok vagy csináltam, a mese sző át: rajzaim mesevilágot mutatnak, rajzszakkörömben meséket jelenítünk meg, mesemondó vagyok, és önismereti mesecsoportokat vezetek felnőttek részére. A jövőt is a mesék világában tervezem: hagyatékokban kutatok még nem ismert mesék után, s továbbképzem magam meseterápiában is. Vallom és vállalom, hogy mesét hallgatni jó, az évezredeken át kicsiszolódott népmesék őseink bölcsességét rejtik. Kibontani ezt a kincset lehetőség, áldás, mely által ön-MAG-unkhoz kerülünk közelebb.”

 

Hogyan találkoztál a Meseterápiával?

Felnőtt rajzszakkörömben mindig mesélek. Egyszer egy tanítványom kezembe adta Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvét. Elolvastam és láttam, hogy ez bár más, ugyanakkor értékes irány, megújulási lehetőség számomra.

Megújulási… Ezt kifejted?

Korábban közösségi mítoszként foglalkoztam a mesékkel és annak fényében adtam tovább azt, amit tudtam. Boldizsár Ildikó pedig egyénre lebontva, s terápiaként dolgozik velük. Ez volt számomra újdonság, ami felkeltette az érdeklődésemet. Olyan, mintha azon a fán, amit a szívemben-lelkemben nevelgettem, egy egészen új hajtás nyílt volna.

Azóta Te is képzett meseterapeuta lettél, jól tudom?

Igen, Ildikó alaptanfolyamán kaptam oklevelet. Majd később a meseterápia pszichológiai megközelítése is elkezdett érdekelni. Tovább kutattam, először az interneten, és megismertem dr. Antalfai Márta munkásságát, aki jungiánus pszichológusként dolgozik a mesékkel. Nála is elvégeztem egy mini-tanfolyamot, majd jungiánus meseelemző akkreditációt is szereztem ott.

Hogyan dolgozol a mesékkel?

Rendszeresen mesecsoportokat tartok, ahol ötvözöm az Ildikónál és Mártánál tanultakat a korábbi mese-tapasztalataimmal. Ami pedig az egyik legfontosabb számomra, az a mesélés maga, bármely terápia, elemzés nélkül, mert a mesék „magukban” megállják a helyüket: a lélekre hatnak, és nem muszáj mindig kikutatni, mi hogyan működik bennünk. A mese képes arra, hogy a lelki blokkok oldódjanak retraumatizálás nélkül. Ezt nagyon szeretem! Ugyanakkor tudom, hogy vannak esetek, amikor jól esik tudni és fontos is, hogy mi miért van, miért történik úgy, ahogyan. Ilyenkor Boldizsár Ildikó és/vagy dr. Antalfai Márta módszere csodákat eredményez. Hálás vagyok érte, hogy ismerem ezeket a terápiás utakat is.

Bármely mese használható meseterápiához?

Bármely népmese. A műmesékben nincs meg valamennyi emberi kód. Így azok közül csupán Andersen ajánlható.

Kiknek ajánlod a meseterápiát?

Felnőtteknek. Minden felnőttnek, aki vonzódik a mesék világához, akinek a lelke szomjazza ezt az élő, eleven forrást. S a bátraknak, akik vágyják az Igazságot.
A mese eligazít, ha megrekedtél vagy kuszaságban élsz. Megnyugtat, ha arra van szükséged. Visszavezet a Rend-be, segít megérteni magadat, és üzeneteket kapsz általa lelked legmélyéből. Ezen az úton kísérem azokat, akik velem tartanak.

Gyerekeknek vagy gyerekneveléshez, esetleg a gyógyításukhoz nem ajánlanád?

A gyermekeknek az a jó, ha népmeséken nőnek fel. Ezek ugyanis igaz értékeket közvetítenek: légy bátor, becsületes, jószívű, segíts a gyengébbeken, etesd meg az egeret, mentsd meg a bajba jutottat, és így tovább. Üzen arról is, hogy ha te bajba kerülsz, téged is eljön kiszabadítani, mondjuk a testvéred. Gyerekeknél a mesélés maga az út. Velük nincs meseelemzés, ami egy felnőttnek fontos lehet. A gyerekeknek való mesélés – szerintem – nem terápia. Nagyobbaknak, pl. kamaszkorban már lehet “terápiásan” mesélni. Kicsiknél nem tudom ezt elképzelni.

Miért fontos a meseelemzés? A felnőtteknek miért szükségesebb ez, mint a gyerekeknek?

Azért, mert mi már elfelejtettünk a szívünkkel látni. Az eszünkkel megtámogatott Igazság az, amelyre a lelkünk „Igen”-t tud mondani.

Hogyan kell elképzelni, mit kell tudnunk egy mesecsoportról?

Minden alkalom egyedi. Bármikor be lehet kapcsolódni. Egy-egy alkalommal egyetlen mesét mondok el. A mesemondás után picit csendben vagyunk. Majd irányított kérdésekkel mélyebbre ásunk a meghallgatott mesén keresztül a lelkünkben. Minden résztvevő számára mást üzen a mese. A „tanulságokat” megosztjuk egymással, de van, hogy valaki nem szeretne megnyilatkozni, és akkor az is rendben van. Nagyon izgalmas, mennyire máshogy látjuk ugyanazt a mesét, s hogy kinek-kinek mi a fontos. A beszélgetésben mindenki megmutathatja az ő meglátásait, s hozzászólhat másokéhoz. Együtt többek vagyunk! Sok segítséget kapunk egymástól egy-egy meséről való beszélgetésből, illetve új szemléletmóddal gazdagodunk azáltal, hogy mások szemszögéből az igazság egy másik darabkájára láthatunk rá.

Egy estés alkalmakon kívül is tartasz mesefoglalkozásokat?

A havi mesecsoportokon kívül tavasztól őszig egy-egy mesenapot is tartok, általában kint a természetben. Ezek tematikus alkalmak. Például sárkányos meséken keresztül ráláthatunk saját elsárkányosodásunkra, vagy boszorkányos történetek segítségével felismerhetjük, hogyan veszik el életerőnket nap mint nap az alvilág mai képviselői.
Ipolyszalkán van egy ma is működő, élő tájház. Ide sokat járok. A Boldogasszony ünnepeken tartunk szereket, melyeknek szerves része a mesemondás. Hiszen a mese mise, a legtisztább istentisztelet.
Amit nagyon szeretek még, azok a mesekirándulásaink. Kovács Róbert Károly szakrális túravezető ebben a társam, aki a Pilis és a magyar történelem mély ismeretét és szeretetét osztja meg velünk alkalomról alkalomra. Vele úgy dolgozunk össze, hogy „megrendelem” tőle az útvonalakat annak fényében, hogy mely mesével és mit szeretnék nyújtani a mesebarátinknak. Ezeket az utakat nem csak testileg, hanem lélekben is bejárjuk. Robi mindig kellő alapossággal készül fel az együttléteinkre szakmailag és emberileg egyaránt. Kirándulásainkat bemelegítéssel kezdjük és útközben mindenkire odafigyel Robi. Hiszen van, hogy valaki nehezebben mászik meg egy-egy szakaszt, elfárad. Akár lelkesítéssel, akár a hátizsák átvállalásával segít nekünk Robi vagy egyik másik társunk. Együtt haladunk.
Amikor nem tudunk már és még kirándulni, a szabadban mesézni, akkor jógastúdióban bérelek termet és Hevesi Kati barátném vezetésével jógás mesealkalmakat tartunk. Kati gyógymasszőr is, így az emberi testet igencsak ismeri. S mint gyakorló jógástól, a jógaéletmódról is megtudhatunk egyet s mást tőle.
Akár jógával, akár kirándulással, a meseterápiát nagyon jól kiegészíti a mozgás. Test, lélek és szellem összhangját szeretném megvalósítani meseterápiás együttléteink során.

Minek lehet nevezni ezt a módszert? Hova sorolnád, ha kategorizálni kéne?

Azt mondanám, hogy a meseterápia az őshagyomány mai formában való elérésének egyik eszköze. Egyaránt lehet pszichologizálás vagy spirituális út. Mi tesszük pszicho- vagy spiri műfajjá, attól függően épp mire vagyunk nyitottak, épp mi megy nekünk. A lényeg az, hogy a Forráshoz kapcsolódjunk, ami Egy.

Említed a nyitottságot, mennyire kell ehhez nyitottnak lenni? Úgy is működhet, ha engem valaki rábeszél, hogy menjek?

Minden terápiában vagy önfejlesztésben alap a saját döntés. Jó, ha azoknak, akik fontosak nekünk, ajánlunk olyan módszereket, melyek nekünk “bejöttek”. Ugyanakkor az is fontos, hogy megengedjük, másoknak talán más a jó.

Neked is segített ez a módszer?

Igen. Arra a legelső tanfolyamra (Boldizsár Ildikó-féle), vittem magammal egy mesét. Ezt önmagamban érlelve, nyűglődve és kínlódva szültem meg magam számára, s ezáltal lettem mesemondóvá (korábban csak felolvastam a meséket). E mese által éreztem rá, hogy a magyar népmesében az ölés mindig ölelés, önmagunk másik felének, az árnyéknak önmagunkba fogadása.

Mit jelent az, hogy mesemondó?

A mesemondó fejből mondja a mesét, amelyet nem megtanul, hanem átenged magán. Tehát mesemondás közben kapcsolódom a Forrásra, és onnan merítek.

Bárki lehet mesemondó?

Igen. Vállalás kell hozzá csupán.

Mindenkinek van saját meséje?

Igen. Nem is egy. Korszakonként lehet más-más mese fontos számunkra. Ugyanúgy ahogy az álmokkal: van egy-egy álmunk, amire örökké emlékezünk. S vannak olyanok, amelyek kifejezetten egy-egy életszakaszt jellemeznek.

Minden mesének van/ lehet jelentése?  Akár a műmeséknek is?

Ó, persze! Mindössze meseterápiára nem alkalmas általában a műmese. A népmese évezredek alatt csiszolódott tökéletessé, elődeink őstudását rejti. A műmese egyetlen ember alkotása, így egy kicsiny szeletkéje az emberi igazságnak.

Nagy általánosságban a lelki utakat főleg nők járják, a férfiak sokszor elzárkóznak. Neked mi a tapasztalatod a meseterápiában erről?

Így igaz, jóval kevesebb férfihallgatóm van, mint hölgy. A férfiaknak más a dolguk (általában): ők a kereteit adják meg az életnek, azon fáradoznak. Nekünk, nőknek „marad” az a feladat, hogy lélekkel töltsük meg a létezést. Ezért van az, hogy minden lelkiséget érintő körben túlnyomó többségben vagyunk mi nők.

Tehát jól értem, ez valójában inkább nőknek való?

A meseterápia annak való, akinek a lelkiséggel van épp adott időpontban feladata, nemtől függetlenül. Férfiak is szoktak hozzám jönni, amikor elakadtak és épp kedvük van. Rendszeresen azonban a nők járnak mesecsoportba.

Személyes tapasztalatom, hogy a különféle önsegítő csoportokba főként egyedülálló emberek járnak…

Nálam ilyen szempontból teljesen vegyes a csoport. Egyedülállóak és családosak egyaránt vannak a „kemény mag”-ban. Életkorilag is sokfélék vagyunk: jönnek mesére huszonévesek és 70 felé haladók egyaránt.

Miben és hogyan tud segíteni a meseterápia?

A meseterápiás alkalmakon meglátjuk arcunkat a mese tükrében. Adott élethelyzetünkre, örömeinkre, bánatainkra új szemszögből nézünk. A mesében rejlő ős-bölcsesség pedig utat mutat nekünk vissza a REND-be. Lelki rendeződésünk testünkre is kihat, az is gyógyul. Így válik a mese elixírré életünkben.

Ha már az elixírt említed, mondhatjuk, hogy a mese egyfajta Bölcsek Köve?

Igen! Ha úgy nyúlunk hozzá.