Bemutatkozás

A mesék az életemet mentették meg. Talán nem is csak átvitt értelemben.

Nehéz gyermekkorom volt. Szigorú keretrendszerben, elvárások közepette nevelődtem. Azt tudtam az életről, hogy komoly következményei lesznek, ha nem viselkedem és cselekszem úgy, ahogy szüleim és a felnőtt társadalom előírja. Tökéletesnek kellett volna lennem. És nem voltam az. Így aztán titkaim lettek és magányossá váltam. Folyamatosan szégyelltem magamat, s többször kerültem megalázó helyzetbe. Nagyon rossz volt gyermeknek lenni.
Nem ismertem az örömöt, amíg meg nem tanultam olvasni. Onnantól faltam a könyveket, elsősorban a meséket. Ma már tudom, hogy hatalmas szerencsém volt, hogy Benedek Elek összes meséje a rendelkezésemre állt. Vígasz nyújtott, reményt keltett a sok varázstörténet. És mert meg is tanultam őket, társsá váltak: MAGAMNAK MESÉLTEM e varázslatos történeteket.

Fiatal felnőttként nehezen boldogultam, és már azért jobb volt. Az önismereti munkát huszonpár évesen megkezdtem. (Ma is tart.) Amikor már pár embernek megmutathattam a lelkemet, akkor bulikon például kérték, hogy mondjak mesét. A társaság egyik része ezt hallgatta, a másik fele fekve hányt. Volt hát végre némi sikerem! És lassan, lassan kezdtem magamhoz térni, kinyílni, s örülni.

Felnőttként is a mesék segítenek engem át nehéz életszakaszokon, traumán, veszteségen, nehéz helyzeten. TÁRSAIM azok a történetek, amiket ma is elmondok mesebarátaimnak. Mert mesemondó lettem.

Ahogy egy bimbóból virág, majd gyümölcs érik, úgy történt mesemondóvá válásom, egyszerűen, természetszerűleg. Belenőttem, ahogy egy nagy kabátba belenő a gyermek.

Közben grafikusként dolgoztam, mesés világomat képekben is kifejezhettem. Szakköreimben is ezt az irányt határoztam meg, s örömmel dolgoztam együtt felnőttekkel. Mert az is tudtam, éreztem, hogy amit tovább adnék, az felnőtteknek szól, nekik segít.

Természetesen képeztem is magam, van sok papírom, tudom mutogatni ha kell. A legfőbb érték azonban az élettapasztalatom és az a tudás, ami mindig is bennem volt, s „csak” a fátylakat lebbentgetem róla ma is, s hitem szerint holnap is.

S hogy mi a legfontosabb amit neked adhatok? Mesemondás és mesés beszélgetés által kísérlek önmagad felfedezése, önmegvalósítása, boldog kiteljesítése útján.

Tudd, hogy mindig megláthatjuk arcunkat a mese tükrében! Adott élethelyzetünkre, örömeinkre, bánatainkra új szemszögből tekintünk. Az évezredeken át kicsiszolódott népmesék őseink bölcsességét rejtik. Kibontani ezt a kincset lehetőség, áldás, mely által ön-MAG-unkhoz kerülünk közelebb. A mesében rejlő ős-bölcsesség utat mutat nekünk vissza a REND-be. Így válik a mese elixírré életünkben.

Köszönöm, ma jól vagyok. Nagyon jól. Ismerem az utat, ami ide, ebbe az állapotba vezet. Sokatoknak sikerült ebből átadni a lényeget. Emiatt különösen boldog vagyok.

Szeretettel: Jenei Gabriella „Gabus” mesemondó, művelődésszervező

Hogy hogyan mesélek és mesézek, arról ebben a videóban hallhatsz:

Köszönet érte Törköly Erikának! <3

Ha jönnél hozzám, ide írj: jegabu@gmail.com