Csíki Margit: Varázslat

Tudom, hogy van út,

mely nem hozzám vezet,

hogy el kell engednem, ha fáj is,

még néhány kezet,

hogy a Bach muzsika hangja

jelent gyászt, és lehet szerelem…,

(egy orgonakoncerten ott voltál velem…)

míg az égbolt és a tenger

eldúdolja Kék dalát,

megidézem azt a régi balladát…

megidézem azt a szőke herceget,

ki királylánnyá változtatott egykor,

s rám hagyott egy mesés szigetet. –

Ide szoktam elzarándokolni…

nos, a titkom már nem is titok:

ha nem találtok, mindig itt vagyok.

Mert van egy másik életem,

valójában itt élek e szigeten,

hol átölel a végtelen… –

hol minden emlék szivárvánnyá színesül,

hol a vágy imává nemesül,

ahol mindig királylány vagyok… –

Hagyd meg Uram, ezt a szép varázslatot ,

ha megpróbáltál, meg is kell áldanod!

 

 

KÉP: pixabay