Vojt a vijádon egy tiszmajac, annat vojt egy tisz háza egy nagy jendeted ejdő tözepén. Egyszej, amint ebben a tisz házban főzödetett madában, odamegy egy nagy ojdasz fajtasz, beszój az ajtón: – Ejessz be, tedvesz majactám, nagyon hided van idetint, fázom. – Nem ejesztejet biz én, mejt medeszej. – Ejeszd be hát jedajább az egyit...
Nyár van, vízipisztolyozunk. Csabi mindig megkér, hogy töltsem meg neki. – Figyeld meg hogy kell és csináld te is! Nem leszek mindig veled. – Miért nem? – Van, amikor nem ott vagy ahol én. – Vajon miért van az élet így? ———————- Estére jár, vacsorázunk. Hapcizok egyet. Csabi rám néz és ezt kérdezi:...
Csabi hazajött 3 nap másik nagymamázás után. Rögtön hozzám kéredzkedett. Miközben lépegetünk fel a lépcsőn, már mondja is a három és fél évesek öntudatával, hogy „Én is felnőtt lettem.” Amikor felérünk folytatja: „Fiú vagyok, ezért én leszek a gazdád. Az egész időmet veled töltöm. Megyünk sétálni és futóbringázni.”. No comment. :o)))))) FOTO: „illyesuti”, pixabay...
Este van, rajzolunk. Vagyis én, mert Csabi úgy szereti ha az én kezemben van a ceruza. Mostanság nagy, nagy, nagyon nagy buszokat szeretne, olyanokat, amiknek az üléseihez hosszú létrákon kell felmászni. Teljesítem a kívánalmakat, s aztán belerajzolom a sofőrbácsit a sofőrfülkébe és az utasokat az ülésekre. El is készül a kisfiú, az anyukája, az öreg...
