Fogy az időm nekem is,
életsebek az arcomon,
öregszem ahogy te is,
lelkem őrzi ifjúkorom.
A nagy útra egy nap elindulok,
elhagyom a földi létet,
de ’míg a szívedben ott vagyok,
lelkeddel együtt élek.
Arcom látod a felkelő Napban,
éjjel a csillagokban.
Fentről nézek le rád míg alszol,
nem hagylak egymagadban.
Emberi testem foszlik le rólam,
köddé válik a formám,
amikor elindulok a nagy útra,
hogy visszatérjek Hozzám.
A verset a Native American History FB-oldal tulajdonosának költeménye ihlette.
Az eredeti szöveg így hangzik:
Time is running out for me too,
And life has left scars on my face.
Though my body is growing old,
My soul will always stay young.
The day will come,
When I too will cross the bridge,
And leave this earthly life behind.
But as long as you remember me, I’ll live in your heart.
My soul will stay with you,
You will see my face in the rising sun.
My eyes in the stars,
That look down on you every night.
I’ll look back one last time,
And then my form will be slowly swallowed up on the other shore.
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.