Mesemondóként a meséket kapom. Ez úgy van, hogy keletkezik egy érzés bennem, ahogy olvasom a meséket, hogy „Ez az!”. Az eszem ettől néha meg is áll, mert fogalmam sincs miért az a mese kéri a figyelmemet. Van hogy hetek munkája, amig kiderítem és MINDIG telitalálat számomra az, amit kaptam. Szerencsére a mesebarátok is elégedettek a történettel, melyeket a saját önmunkám után elmondok nekik.

Idén Pünkösdre hangolódva elkezdett mocorogni bennem egy történet, egy olyan mese jelentkezett, amit már számos alkalommal elmondtam. Igazából ez AZ a mese, amit ha valakinek csak egyetlen egyszer mesélhetnék, elmondanék. És egyáltalán nem éreztem EDDIG pünkösdinek. Most azonban olyan erővel a Szentlélekkel való töltekezésről szól nekem, a félelem és a megfelelési kényszer legyőzéséről, a bátorságról, hogy elámultam. És sosem ellenkezem mesékkel, ha jönni akarnak, akkor fogadom őket és mondom, mondom, mondom.

Ezt a Pünkösdre érkezett mesénket Pünkösd hétfőjének estéjén mondom el élő videóban a „Gabus aranyalmafája” csoportban. Szeretettel várom minden mesebarátomat! A felvétel fennmarad, később is hallgatható.