Elrabolt engem a sárkány

Elrabolt engem a sárkány

Elrabolt engem a sárkány. A hétfejű.
Korona mind a hét fején, s Karantén névre hallgat a szegény.
(Bár a szegény én vagyok, aki most csak várakozok.)

Hogy is van ez a mesékben?
Sárkányvárba kerül a királylány, s ott csak vár, csak vár, csak vár…

S milyen is ez a várakozás?

Tőlünk függ!

Ugye mindig beszéljük mesecsoportban, amikor sárkányos-elrablós a történet, hogy a királylányok, épp azért mert KIRÁLY-LÁNYOK, királyi lények, királyi szinten létező minőséget képviselnek. Szóval nem ám malmoznak egész nap (bár semmi bajom a malommal amúgy! Főleg nem a molnárlegényekkel 😉 )! Mit tesznek hát? TARTJÁK A SZÍNVONALAT! Magukba fektetnek, úgymond. Rendezik, szeretgetik, képzik és művelik magukat, hasznosak fölöttébb és ÉLVEZIK az életet! EZÉRT királylányok, EZÉRT ment szépségük híre hetedhét országon is túlra. Nem egyéb miatt!

S ebből mi jön? Hát az, hogy egyrészt gyakorolják a nőiség egyik legszebb megnyilvánulását, a VÁRANDÓSSÁGOT! Ugye csak mi, nők vagyunk képesek várandósok lenni. A férfiaink, mint harcosok, építik/védik a házat (meg a hazát jó esetben), s gondoskodnak minden élő jóllétéről. A létezés keretét teremtik meg. S ezt hét éjen és hét nappalon át, szakadatlan, fáradhatatlanul, éhséget és szomjúságot tűrve. Az asszony pedig életet fakaszt mindenből, de mindenből! Ez a rend! Ez az isteni rend, vagyis a Szer! (Mindig mondom ugye, hogy „Egy(etlen) Szer volt, hol nem volt…”!)

A királyleány tehát VÁR! Ettől, hogy várba kerül, sárkányvárba (s nem kastélyba, házba). És ott (itt) meg is sárkányosodhat ám! Csak rajta(m) áll…

Szóval bár elrabolt a sárkány, s sárkányvárban vagyok, a rabság óráit, napjait, heteit, hónapjait várandóssággá alakíthatom, ha úgy akarom!
S már miért ne akarnám úgy, mikor az jó nekem? Figyelmem befelé irányítom, a Kos havának harcosságát belső harccá szelidítem, önművelek, szolgálok (mert Úr vagyok! Önmagam ura, erőim ura.), érlelem szívem alatt a szép jövőt, s boldogítok. (Talán másokat is, ha erről hírt adok.) S csakis ezzel a magam tartásával vonzom be a Szabadítót! <3

 

u.i.: Az én sárkányom hétfejű. Legelső feje túl van a nyolcvanon. Tőle ered a „Karantén” név, amit mind viselünk. A második fej régóta velem van, legtöbb gyermekkori fájdalmunk közös. A harmadik fej szemeibe, mikor életemben először beletekintettem, azonmód beleszerettem. A negyedik fej az ő neje, aki már anya. Az ötödik fej még csak 2 éves múlt és NAGYON eleven. Jelenleg a kukásautó, nénós autó és a „Netem, netem!” (Minden nekem kell!) szentháromságában hisz. Hatodik fej még csak 8 hónapos és már önállóskodik fölöttébb. Rongyolhatunk utána! 🙂 A hetedik fej MAG-ohm vagyok…

Leave a Reply

Your email address will not be published.