Lackfi János: Aggasztottak a híradások…

Lackfi János: Aggasztottak a híradások…

Aggasztottak a híradások. a feje tetejére

álló világ, melyben mindenki maszkos

ismeretlen, utcai harcok, ellenállhatatlanul

terjedő vírus, beomló gazdaságok, lehúzott

rolók, vegetáló éttermek, hotelok, a rendszer,

amiben éltünk, felmondja a szolgálatot,

idő kérdése az egész. Mindegy, csak wifi legyen?

Kinyitom a Könyvet, s ezt olvasom: még a mezei

vadak is dicsőíteni fognak engem,

a sakálok és a struccok is,

mert vizet fakasztok a pusztában

és folyókat a sivatagban,

hogy inni adjak választott népemnek.

Megrendülten indulok el imára az estében,

mintha lenne valami a kerti téglaúton,

de úgy tűnik, csak kicsi lányom aszfaltrajzai

világítanak a sötétben. Mikor átgurulok rajtuk

a kocsival, akkor látom, hogy a krétákkal

teli kis vödör meg néhány szétszórt színes

krétadarab ott volt az úton, áthajtottam köztük,

de mind sértetlenek. Tépek egy fürtöt a kertben,

a szőlőnkből, eszegetem az autóban,

egy szem lehullik, most majd biztos széttaposom,

és koszos ragacs teríti be a járgány padlóját,

nem vagyok megszállottja a tisztaságnak,

de ettől bosszús leszek.

A templom előtt megállok, kiszállok, és íme,

hogy az elgurult szőlőszem ott ragyog

törékenyen az ülés lábánál, kutya baja nincsen.

Megtörlöm, bedobom a számba, elropogtatom.

Éjszaka, már pizsamában, kilépek teraszunkra

friss levegőt szívni, érzem, mezítlábamat

súrolja valami. Eszembe jut, hogy kislányom

fakocka-építményekkel hálózta be a terepet,

én meg nagy magabiztosan kicsörtettem,

de a billenékeny mini épületek, falak

meg se rezzentek,

mintha kényesen ügyeltem volna rájuk.

Isten elmosolyodott:

hányféleképpen próbálja még elmondani,

hogy vigyáz ránk, és akik szeretik, akik rá bízzák

magukat, azoknak haja szála se görbül?

Leave a Reply

Your email address will not be published.