Nap kúszik a bőröm alá, a levegőben tavaszi szöszök, tegnap még nem ment, de ma az égig növök. Fejemre felhőből turbánt tekerek, vállamon csivitelnek pletykás verebek. Egy lépésemmel tengert szelek, ahol akarok, hipp-hopp ott leszek. Kinyitom Istenke kapuját a mennyben, a kapu résein pár angyal kilebben és nevetve rónak, hogy rossz vagyok, a kapun át...
Most csendre vágyom – de magamban is, hol gondolatoknak már zaja nincs. Kérdéseimet is csendre intem; halk, szelíd hangot keresek éppen. A találkozás csendjére vágyom: a Mindenható, hogy rám találjon… FORRÁS: https://www.poet.hu/ KÉP: pixabay
E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad...
Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém,...
