Nap kúszik a bőröm alá, a levegőben tavaszi szöszök,
tegnap még nem ment, de ma az égig növök.
Fejemre felhőből turbánt tekerek,
vállamon csivitelnek pletykás verebek.
Egy lépésemmel tengert szelek,
ahol akarok, hipp-hopp ott leszek.
Kinyitom Istenke kapuját a mennyben,
a kapu résein pár angyal kilebben
és nevetve rónak, hogy rossz vagyok,
a kapun át gyönyörű fény ragyog,
arcomat simítják lágy szelek
s én suttogom csendben, hogy jó leszek.
Jó leszek, csak engedjetek kicsit megpihenni!
Párnám a tudatlanság, takaróm a semmi.
Mint a fák, füvek, virágok, csak létezni, lenni vágyom.
Vedd el Istenem és tedd szép szívedre fáradt rosszaságom!