Kezdet, elindulás. A tavaszi napéjegyenlőséggel (márc. 21.) az esztendő világos felébe érünk. Nappalaink hosszabbak már mint éjszakáink, s ez az arány csak nő, csak nő, csak nő. A fényesedő világ és a melegedő időjárás hatására földből, magból, rügyből kipattannak a növényi lét csodái. Sziklevelek friss zöldje üdíti a szemet, virágok sokaságának színe és illata gyönyörködtet...
A Halak havában megszületik a lélekben a szeretni és szeretve lenni vágya.
A Vízöntő havában minden borul(hat). Tombolunk, szertelenkedünk, se látunk, se hallunk!
A téli napforduló után minden nap „egy jóakaratnyit” hosszabb már a világos órák száma, és azért szorongató még a tél.
Egyre rövidülnek a világos órák, s egyre hidegebb van. Mindezekért éppen itt és ekkor kell a legnagyobb jó, a hit és a hála, különben nem lesz tavaszunk!
A Nyilas havában lehetőségünk van a megtáltosodásra.
A Skorpió havában át kell menni belső feszültségeink feloldásán, s kitisztázni mindazt, ami még árnyékos, lehúzó, erjedő, s halált érdemlő bennünk.
A Mérleg jegyében számot vet az ember magával, s mérlegeli, hogy miképpen volt egyben a teremtett világgal eddigi élete során.
Ahhoz, hogy eligazodjunk a világban jó tudni, hogy miben vagyunk épp benne, milyen önmegvalósításunk közege.
