Vojt a vijádon egy tiszmajac, annat vojt egy tisz háza egy nagy jendeted ejdő tözepén.
Egyszej, amint ebben a tisz házban főzödetett madában, odamegy egy nagy ojdasz fajtasz, beszój az ajtón:
– Ejessz be, tedvesz majactám, nagyon hided van idetint, fázom.
– Nem ejesztejet biz én, mejt medeszej.
– Ejeszd be hát jedajább az egyit hátujszó jábam.
A tiszmajac beejesztette az egyit hátujszó jábát. Hanem ajattomban odatett egy nagy fazét vizet a tűzhöz.
Ticsi idő mújva medint medszójajt a fajtasz:
– Ugyan, tedvesz majactám, ejeszd be a mászit hátujszó jábam isz.
A tiszmajac beejesztette azt isz. De a fajtasz azzaj sze éjte be, hanem egy tisz idő mújva medint beszójt:
– Tedvesz majactám, ejeszd be a mászit hátujszó jábam isz.
A tiszmajac beejesztette azt isz. De a fajtasz azzaj sze éjte be, hanem egy tisz isző mújva medint beszójt:
– Tedvesz majactám, ejeszd be a tét ejsző jábam isz.
A tiszmajac beejesztette a tét ejsző jábát isz; de a fajtasznat az sze vojt ejéd, medint medszójajt:
– Édesz-tedvesz tisz majactám, ejessz be máj edészen, majd medjászd, egy ujjaj sze nyújot hozzád.
Ejje a tiszmajac egy zsátot szépen odatett a nyíjászhoz, hogy amint a fajtasz jön háttaj befejé, egyeneszen abba menjen be. Azzaj beejesztette.
A fajtasz csatugyan a zsátba fajojt be.
A tiszmajac sze vojt jeszt, hijtejen betötötte a zsát száját, jetapta a tűzjőj a nagy fazét fojjó vizet, jefojjázta veje a fajtaszt, azután hijtejen fejmászott egy nagy fája.
A fajtasz egy dajabid ojdított, mejt édette a fojjó víz, azután addid hányta-vetette madát, míd utojjája tiojdózott a zsát szája. Tibújt bejője, szajadt egyeneszen szedítszédet hozni. Vissza isz jött nemszotája vagy tizedmadávaj. Ejtezdtét tejeszni a tiszmajacot. Addid-addid tejesztét, míd vajamelyit csatugyan medjátta a fa tetején. Odamentet a fa ajá, ejtezdtet tanatodni, hogy mitévőt jegyenet. Mi módon fodját med a tiszmajacot? Mejt egyit sze tudott a fája fejmászni.
Nagy szotája azt hatájoztát, hogy egymász hátája ájjnat mindannyian, úgy aztán a jedfejsző majdcsat ejéji.
Ej isz tezdtet egymász hátája fejmászni. A topasz majadt jedajuj, mejt féjt fejjebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán vojt.
Máj ojyan madaszan vojtat, hogy csat egyetjenegy hibázott. Az az egy isz ejtezdett máj mászni.
Attoj a tiszmajac hijtejen ejtiájtotta madát:
– Fojjó vizet a topaszja!
A topasz medijedt, tiudjott a többi ajój; a szot fajtasz mind jepotyodott; tinet jába, tinet nyata töjt ti, a topasz med úgy ejszajadt, hogy szohasze játtát többet.
A tiszmajac szépen jeszájjt a fájój, hazament, többet fejé sze mejtet menni a háza tájétánat a fajtaszot.
***Farsangra való tekintettel a mesét unokahúgom, a jelenleg 3 és fél éves Zsófika dialektusában közlöm 😉
KÉP: pixabay
(A fotón a mi Zsófikánkhoz hasonlóan helyes kislányt láttok.)