Uram, ahová tettél, ott szolgállak, ahol megsejtlek, ott kereslek. Ahogyan tudlak, úgy követlek, ha megbotlom, nem csüggedek. Ami van, azért magasztallak, ami nincs, azért nem zaklatlak. Ami a munkám, megcsinálom, a jó szót érte sose várom. Ha nem sikerül, nem kesergek, és másnap mindent újrakezdek.
Egy sóhaj, mi Isten ajkán fakadt. Ennyi vagy. Se kevesebb, se több. Az idő tengerén hánykódó kis tutaj, mit a hullám ide-oda lök. Egy gondolat csak, egy érintés, egy könnyű fuvallat. Se több, se kevesebb. Ennyi. Mégis világok mozdulnak benned és minden gondolat élni akar. Lenni. Mert az egész része vagy. Mindegy, hogy végtelen vagy...
Azt mondod, lapátfüle van? Meglehet. Én csak azt tudom, hogy mindig értőn figyel arra, amit mondok. Azt mondod, hibás a fogsora? Meglehet. Én csak azt tudom, hogy fülig ér a szája, amikor megnevettet. Azt mondod, lenne miből fogynia? Meglehet. Én csak azt tudom, hogy mind a tíz ujjamat megnyalom az étel után, amit nekem főz....
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele, Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemüle torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba, Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyóvizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vígadnak, Mert fáradság után füremedt tagokot, Szép harmatos fűvel...
