Van egy mesém, ami igazán különleges…

Van egy mesém, ami igazán különleges…

Kovács Nánó táltosasszony meséje ez, akit egyszerűen csak „jótündérnek” neveztek a faluban. Mert a háborúban árván maradt gyermekeket mind befogadta a környékről. És mesélt. Ő volt a „mestere” annak az Emma néninek, akivel magam is találkoztam, s aki úgy megrígatott a meséjével, hogy azóta sem feledem! Mert könnyeim által megkönnyebbültem és megértettem akkor és ott valamit, ami azóta is vezet utamon.

Amikor Kovács Nánó meséjét mondom – mely hagyatékból került hozzám, kiadatlan gyöngyszem – a zsigereimben érzem, hogy a mesemondók láncolatának része, tagja vagyok. Ők is a családom! Élő, eleven ez a kötés, ez a kapcsolódás.
Minden mesemondáskor lüktet bennem ez az élettel és igazsággal teli vérvonal. Boldog vagyok, hogy mesélhetek. Hála minden meséért, amit elmondanom adatott! <3

Leave a Reply

Your email address will not be published.