Mesemondóként sok kérdést kapok…

Mesemondóként sok kérdést kapok…

…arról, hogy mit és hogyan meséljenek a szülők a gyermekeiknek. Ilyenkor mindig a magyar népmesekincset ajánlom figyelmükbe. Annak is az életkorilag megfelelő, elsősorban állatos meséit.

A népmesék alapigazságokat és erkölcsöt közvetítenek: Jótett helyébe jót várj! – hallja sokszor a mesehős mesei segítőktől. És valóban így van! Az altruizmus létjogosultsága és hasznossága tudományosan bizonyított tény. (Aki nem hiszi, járjon utána! 🙂 )

Mindannyiunkra igaz, hogy amely minőségben szeretnénk élni, abban a minőségben jó ha megnyilvánulunk életünkben. Így vonzzuk be azt a közeget, s megvalósul a kívánságunk. A mesehősnek tudnia kell, hogy kihez hogy szóljon. A megfelelő kommunikáció a mesebeli öregasszonyokkal például igencsak jelentős eredményekkel jár! Az élete múlhat rajta a hősnek, hogy hogyan szólítja meg azt, akiben pl. kevesebb a fény. Lásd.: „Szerencséd, hogy anyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna!”

A gyermekeknek tehát az a jó, ha népmeséken nőnek fel. Ezek ugyanis igaz értékeket közvetítenek: légy bátor, becsületes, tisztelettudó, jószívű, segíts a gyengébbeken, etesd meg az egeret, mentsd meg a bajba jutottat és így tovább. Üzen arról is, hogy ha te bajba kerülsz, téged is eljön kiszabadítani, mondjuk a testvéred. S ha ember alatti létállapotba kerülsz/süllyedsz (pl. átok hatására), onnan is van kiút! Akaratlakos átváltozások által pedig te magad képes vagy arra, hogy egyfajta létállapotból egy másikba kerüljél (pl. oroszlánná válsz, majd sassá, s onnan hangyává, ha ez teszi lehetővé, hogy célhoz érj).

Minden szülő tapasztalja, hogy a gyermek lelke szomjazza a biztonságot, és ezt állandóságból, ismétlődésekből nyerheti. Ezért aztán egy-egy mesét hetekig igényel, hogy hallja a gyermek. Kicsi lelke elbíbelődik az ismerős és kedves történettel sokáig, még akkor is, ha erről nem beszél. Érdemes azért megkérdezni a kicsit, hogy melyik szereplő volna ő az adott mesében?! És jót tehet, ha rajzban is „dolgozik” a gyermek a történettel, mely heteit (hónapjait) átszövi.

A Mit olvassunk? kérdés után a Hol találok ilyen meséket? következik kérdezőimnél rendre. Nos, szerencsénk van, az Icinke-picinke kötetet időről-időre kiadják. Ebben a könyvben életkori felbontás szerint találunk meséket. És ha már ráhangolódtunk arra, mi jó a kicsikéinknek, akkor Illyés Gyulának a Hetvenhét magyar népmese című alkotásából magunk is ki tudjuk választani a megfelelő darabokat. (Zárójelben jegyzem meg, sokszor, de nem mindig, a mese hossza is iránymutatást ad: a kisebbeknek a rövidebb mesék jobbak, nagyocskáknál hosszabbakkal is próbálkozhatunk.)

A régiek úgy mondták, a gyermek hét éves koráig Isten tenyerén él. Ez védettséget jelentett. Ebben az életkorban beavatták a gyermekeket a halálba eleink. A leányocskák ekkor láthatták a tyúk nyakának elvágását, a fiúcskák pedig a disznóvágással avatódtak bele az új életkorszakaszba. Temetésre is csupán 7 éves kor után vittek el gyermeket őseink. Érdekli is ilyenkor már a kicsiket a halál. S lassan eljön az ideje, hogy hosszabb, varázsmesékkel találkozzanak. Benedek Elek rengeteg szép és igaz mesét gyűjtött össze és formálta őket gyönyörű nyelvezetűvé! Szívből ajánlom még Arany László és Wass Albert népmeséit. 12 éves kor felett pedig a túlnyomórészt igen hosszú Kriza János-mesék is jöhetnek az arra fogékony ifjaknak.
A felsoroltakon kívül is rengeteg meséskönyvet találhatunk, melyeket mindig jó ha előre elolvas az, aki aztán mesélne belőlük vagy a gyermek kezébe adná. A negatív kódolású mesék így kiszűrhetőek (erről is beszélünk a műhelyalkalmakon).

Ha népmesével tápláljuk gyermekeink lelkét, akkor szellemük is fejlődik: szókincsük tágul, nyelvi megjelenítő képességük gazdagodik. És ha HALLJA vagy OLVASSA azt a mesét, tehát nem képeket nézeget közben, akkor a gyermek belső látása is megőrződik (ezzel születünk) és kibomlik, fejlődik. Ez pedig nagyon fontos lesz később, amikor majd KÉPES-sé szükséges válnia egy-egy feladat elvégzéséhez. Ha valakinek nincs képe valamiről, vagy NEM SAJÁT elképzelései vannak, akkor nem a saját álmát valósítja majd meg, ill. képtelen dolgokra. Ezért is nagyon fontos, hogy HALLGASSÁK vagy olvassák a gyermekek a magyar népmeséket, hogy SAJÁT belső képeik érvényesüljenek.

Ami még jó a kicsiny gyermekléleknek (kisbaba kortól az óvodáskor végéig akár), ha saját meséket mondunk nekik, RÓLUK! Mindannyian észrevehettük, hogy mennyire tetszik az apróságoknak, amikor saját napjuk történetét szőjük bele az esti mesébe. Igen, mert az ESTE a mese ideje. Legföljebb a délután, de mindenképp lefelé araszoljon már a Nap, amikor mesélésbe fogunk. S lehetőleg legyen félhomály, ha mesét mondunk. Miért? Próbáljuk csak ki! Ha elszürkülnek/tompulnak a színek, akkor a belső látás bekapcsol. Mint amikor este ágyba fekve behunyom a szemem és máris jönnek az álmot előkészítő (hipnagóg) képek.
A mesélésnek szokott helye is legyen! Egy meseszőnyeg, egy bizonyos fotel vagy maga az ágy, amiben összekucorodhatunk. Ha többeknek mondunk mesét, alkossunk kört! S az is kör, ha az egyetlen gyermeket ölembe veszem… 🙂

Sokan mondják felnőtt mesebarátaim (mesemondóként felnőtteknek tartok meseterápiás csoportokat), hogy ők bizony nem tudnak mesélni! A mesélés képessége fejleszthető! Van egy kulcs ehhez, amit örömmel átadok minden érdeklődőnek a műhelyalkalmon.

Ahhoz, hogy eligazodjunk a világban jó tudni, hogy miben vagyunk épp benne, milyen önmegvalósításunk közege. A természetben kb. 30 naponta más és más hatások, erők érvényesülnek. Mi, emberek is érezzük ezeket a hatásokat. 30 naponta újba lépünk, más törvények hatnak. Ebből a kb. harmincasságból 12 van egy évben. Ezek az asztrológiai jegyek. Az évkörben éppen időszerű csillagjegy minőségével ha megismerkedünk, akkor a természet ritmusának megfelelő mesét megtalálhatjuk, s ezzel tápláljuk lelkünket. Mert mindennek rendelt helye és ideje van! Ahogy Húsvétkor nem éneklem a „Kiskarácsony, Nagykarácsony”-t, úgy nem mondok egy mesét sem olyankor, amikor nincs ott a helye az esztendőkörös változásrend szerint. Bizonyított tény (óvónő barátnéim által), hogy a gyermek MEGÉRZI ha billeg a mese, ha nem odavaló. Az a mese pedig, aminek helye és ideje adatott, jóval több kisgyermeket odavonz a mesélésre (már nem kötelező az oviban a mesehallgatás).

A mit és hogyan meséljek kérdésekben MESÉS BESZÉLGETÉSEK alkalmával mélyülünk a mesebarátokkal, ahol előadást tartok és szabad kérdezni. Szülők, pedagógusok, jógaoktatók, önismereti csoportvezetők és spirituális szempontból érdeklődők érkeznek a műhelyalkalmakra, melyekről jelen honlap MŰHELYEK / „Következő események” almenüjében tájékozódhatnak a mesei ismereteiket gyarapítani vágyók. Rendszeresen negyedévente gyűlünk össze, az adott évszak meséiből válogatunk, azok elemzési szempontjait vesszük sorra. Ezen alkalmakon kívül tematikus meseműhelyek is vannak (pl. női ill. férfi típusú elsárkányosodás; termékenység; holdritmusok; a 7 főcsakra szerinti mesék; stb. témákban). Valamint lehetőség van kisebb-nagyobb társaságok számára, hogy mesés előadást/beszélgető estet rendeljenek a jegabuKUKACgmail.com címen. Ezen együttlétek célja, hogy minél több emberhez (legyen az gyermek vagy felnőtt) eljussanak a MEGFELELŐ mesék, hogy azok hassanak, tisztítsanak és rendezzenek bennünket, ezáltal segítve minket életünk különböző szakaszaiban.

 

Jenei Gabriella
mesemondó, művelődésszervező

Leave a Reply

Your email address will not be published.