Közel 30 éve, mikor a Magyar Hagyomány Műhelybe jártam, a nyári táborozás alkalmat adott Nagyboldogasszony ünnepének méltó megélésére.
A táborban egész héten készítettük a „kellékeket” a lelkünk ünnepre hangolása mellett. A férfiak Mária bölcsőjét faragták közösen, valamint a bábut a bölcsőbe. Mi, asszonyok és leányok, Mária-dalokat tanultunk, s Mária ruháját hímeztük. Fontos volt, hogy mindenki öltsön bele legalább egyet a kelmébe, amibe Máriát öltöztettük. A virrasztásra mindannyian vállaltunk valami éneket, verset, mesét. Ezekkel is készültünk.
Az ünnep vigíliáján elmentünk egy közeli templomba virrasztásra. Aki csak tudott, tiszta fehérbe öltözött erre az alkalomra. A templom udvarán nagy máglyát raktunk, s körbeálltuk. Egy ponton szabadon maradt egy kis hely, oda térdeplő került, a körből kifelé nézvést. Molnár V. József vezette a szertartást.
Először a férfiak, mindenki egyesével, megkerülték a szertüzet Nap-irányban. Eközben gondolatban a bűneit sorolta aki épp soron volt, s beledobta képzeletben a tűzbe mindazt, amitől megszabadult volna. Ezután ki-ki odatérdelt a térdeplőre és imádkozott csendesen. Akkor indult a következő ember „gyónni” amikor onnan felemelkedett az előtte lévő ember. Mindenki némán állt közben. Mi lányok, asszonyok Hold-irányban kerültük meg a tüzet, s ugyanúgy a térdeplőre kerültünk gyónásunk után.
Amikor a szertartás vége felé jártunk, felpillantottam az égre. Korábban felhős volt, s mostanra kisebb kör alakban látszott az ég a fejünk fölött, s egy ragyogó csillag nézett le ránk.
Megtisztulásunkat végezve a templomba mentünk a virrasztásra. A sekrestyében hagytunk némi harapnivalót, s ide jöttünk ki, amikor már túl sok volt a térdeplés a templomban, hogy pihenjünk, s táplálkozzunk.
A virrasztás alkalmával szép sorban (előre megbeszéltük ezt a héten) mindenki sorra került, imádsággal, verssel, énekkel. Én a ROZMARINTSZÁL c. mesét mondtam Benedek Elek gyűjtéséből. Megindító volt, ahogy a félhomályos templomban egymás mellett szorosan voltunk, s igyekeztünk ébren maradni. Éreztük, hogy fontos ez, s senki nem is aludt el.
Napfelkelte előtt énekelve, imádkozva útra keltünk a templomból le a Tisza partjára, egy előre kinézett alkalmas partszakaszra. Mária koporsóját férfiak vitték és lányok mentek gyertyákkal előtte. Megérkezvén a folyóhoz két férfi gatyára vetkőzött és a koporsót, melyre égő gyertyákat helyeztünk, kis tutajon betolták a vízbe, s útjára bocsátották Máriát. A mi lelkünk pedig kísérte az Istenszülőt…
Visszatérve a táborba Jóska bácsi megszegte az előző nap sütött fonott kalácsot, kiosztotta a szeletkéket, s aki nem vezetett később, azzal koccintott is. Vörösbort ittunk. Majd szép énekszóval (Indulj el egy úton, én is egy másikon…) bocsátottuk útra egymást.
ÁLDOTT NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉT KÍVÁNOK!
KÉP: pixabay
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.