Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy hetvenhét éves nyárfa. Annak a hetvenhét éves nyárfának a hetvenhetedik ágán volt egy hetvenhét éves szoknya. A hetvenhét éves szoknyának a hetvenhetedik ráncában volt egy hetvenhét éves kis könyv. A hetvenhét éves kis könyvnek a hetvenhetedik oldalán, a hetvenhetedik cikkén volt ez a kis...
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét, az éjszakai friss levegőt, a csendet, köszönöm, bárhogyan is – az életemet. Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában: kipillanthattam a gyorsvonat ablakain. Köszönöm, hogy éltem. A füveket, madarakat, a folyókat, tengereket, testvér-embereket és testvér-könyveket, a templomokat és menedékhelyeket. Köszönöm a Helyet és az Időt. Köszönöm, hogy engedtél vétkezni...
“nekem mi jut?” helyett: “mi fakad belőlem?” S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó fényes legyen és folyton tisztuló. Weöres Sándor FOTO: pixabay ——– Az „Otthoni Ragacsok” rovatba azok az íráskák kerülnek fel, melyeket otthon kiragasztok magamnak, mint igaz értékeket, útmutatást közvetítő szövegecskéket.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Az öreg király évente be szokta járni az országot. Hát az egyik nap is elindult. Magához hívatta a legidősebb fiát. Azt mondja neki: – No, édes fiam, neked mit hozzak a hosszú utamról? – Édesapám, én csak arra kérem kendet,...
A 2020-as tavaszi karanténban hívta életre a MESÉK NEHÉZ IDŐKBEN sorozatot, melyben olyan megoldó kódokat tartalmazó történeteket olvashatunk a táltosok hagyatékából, amelyek a megküzdéshez adnak tanácsot, ötletet, mutatnak képet, hogy KÉPESEK LEGYÜNK kijutni a nekünk kedvezőtlen helyzetekből. A vírushelyzet ma is fennáll, ha szabadabban is vagyunk már, sok veszteség ért mindannyiunkat az elmúlt bő egy...
Nyár van, vízipisztolyozunk. Csabi mindig megkér, hogy töltsem meg neki. – Figyeld meg hogy kell és csináld te is! Nem leszek mindig veled. – Miért nem? – Van, amikor nem ott vagy ahol én. – Vajon miért van az élet így? ———————- Estére jár, vacsorázunk. Hapcizok egyet. Csabi rám néz és ezt kérdezi:...
Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta...
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Óperenciás-tengeren is túl, de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl, volt egyszer egy király, s annak két fia. Az idősebbik fiú, ahogy egy kicsit fölcseperedett, s kiserkedett a bajusza, feleségül vett egy szép királykisasszonyt, de a kisebbiket hiába biztatta az édesapja; azt mondta,...
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Vándorló ünnep, napja nem kötődik naptári naphoz, a Húsvét utáni 8. vasárnapon érkezik ideje. Pünkösd mindig az Ikrek havában van, amikor minden szárbaszökken a növényvilágban és mi emberek is égig magasodnánk. Égi célokat irányozunk be (Nyilas testiség), tiszta, erkölcsös, emberséges és nemes érzelmeink adatnak (Szűz lelkiség). Szent időben szent...
Csabi hazajött 3 nap másik nagymamázás után. Rögtön hozzám kéredzkedett. Miközben lépegetünk fel a lépcsőn, már mondja is a három és fél évesek öntudatával, hogy „Én is felnőtt lettem.” Amikor felérünk folytatja: „Fiú vagyok, ezért én leszek a gazdád. Az egész időmet veled töltöm. Megyünk sétálni és futóbringázni.”. No comment. :o)))))) FOTO: „illyesuti”, pixabay...
