Egyszer volt egy szegény halászember, annak semmije sem volt az ég alatt, csak a felesége s egy nagy kamasz fia, Józsi. Meghal egyszer mind a két öreg egyszerre, s ottmarad Józsi egyedül. Beáll a kemence megé, s onnat ki nem jő, amíg apját, anyját el nem temetik. Ott ül még vagy három nap a temetés...
Úristen, mennyei Atyánk, áldott legyen a Te neved. Itt van már a Te országod mivelünk és mibennünk, s tudjuk, hogy bántódásunk nem eshetik többé, mert megszabadítottál minket a gonosztól, s erőt adtál nékünk az élethez, mely Téged dícsér Urunk, a mai naptól kezdve örökkön-örökké. Wass Albert „Hagyaték” c. művéből való részlet FOTO: pixabay
Kezdetben ott állt a világ és köztem. Akkora nagy volt, hogy észre se vettem, hogy tőle kapja a bögre, a kisszék, a kurta gyep azt a könnyű ezüst fényt. Amikor elment, a hóba, a szélbe, sírva kitett a világ küszöbére. Később úgy jött, mint kedves fiatal nő, ember-alakban, éppen ahogy illő. De a Mindenség...
…amikor a fény alább jár már és a színek elvesztik ragyogásukat. Az elsötétülő világ segít a belső képek előhívásában, a varázsmesék pedig a belső fény megtalálásában. A mesének tehát ideje van, és ezt nem csupán napszakhoz köthetjük, hanem éven belüli rendje is adódik ezen történeteknek. Ahogy a „Kiskarácsony, Nagykarácsony…”-t csakis a téi napfordulón énekeljük, úgy...
Aki voltam, bennem él. Aki vagyok, mendegél. Aki leszek, engedem. Aki örök, szeretem. KÉP: pixabay
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy molnár, s annak egy fia, Molnár Ferkó volt a neve. Ez a Molnár Ferkó egyszer a pajtásaival kiment a tenger partjára, mert éppen arrafelé volt a malmuk, elkezdtek dobálódzni a tengerbe. Amint először beledobnak a tengerbe, nagy buggyot...
A lány így szólt az anyjáho: – Édesanyám, fonóba mennék, pántlikát kössön má a hajamba! Az édesanyja szép piros pántlikát kötött a hajába. Elindult a lyány, ment a fonóba, ott le is ült a lócára. Látja, hogy minden lánynak van legényi, csak neki nincs. Hő, nagyon elszomorodott. Keservibe azt gondolta: – Gyönne má, nem bánnám:...
Krisztusnak immáron nincs teste, csak a tiéd. Nincsenek kezei, lábai a földön, csak a tieid. Tiéd a szem, melyen keresztül Krisztus könyörülettel tekint a világba. Tiéd a láb, melyen Krisztus jár, hogy jót tegyen Tiéd a kéz, mellyel Krisztus Megáldja a világot —0— Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl; volt egyszer egy fiatal király, s annak egy szép felesége. Még egy esztendeje sem múlt a házasságuknak, háborút üzent a szomszéd ország királya, s a fiatal király keserves könnyhullatások közt elbúcsúzott a feleségétől, s ment a háborúba. Telt-múlt az idő, a...
Ősszel az esztendő estéje köszönt ránk, az őszi napfordulóval a sötét félév indul. Innentől egyre rövidebb a napos órák száma, egészen a téli napfordulóig. Külső fények híján belső fényeink felé fordulunk mind, akik vágyjuk a világosságot. Hogy a fél esztendős mélybe szállásunk sikeres legyen szellemi és lelki értelemben, azért áldással indulunk útnak. Az áldás isteni...
