A lány így szólt az anyjáho: – Édesanyám, fonóba mennék, pántlikát kössön má a hajamba! Az édesanyja szép piros pántlikát kötött a hajába. Elindult a lyány, ment a fonóba, ott le is ült a lócára. Látja, hogy minden lánynak van legényi, csak neki nincs. Hő, nagyon elszomorodott. Keservibe azt gondolta: – Gyönne má, nem bánnám:...
Krisztusnak immáron nincs teste, csak a tiéd. Nincsenek kezei, lábai a földön, csak a tieid. Tiéd a szem, melyen keresztül Krisztus könyörülettel tekint a világba. Tiéd a láb, melyen Krisztus jár, hogy jót tegyen Tiéd a kéz, mellyel Krisztus Megáldja a világot —0— Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl; volt egyszer egy fiatal király, s annak egy szép felesége. Még egy esztendeje sem múlt a házasságuknak, háborút üzent a szomszéd ország királya, s a fiatal király keserves könnyhullatások közt elbúcsúzott a feleségétől, s ment a háborúba. Telt-múlt az idő, a...
Ősszel az esztendő estéje köszönt ránk, az őszi napfordulóval a sötét félév indul. Innentől egyre rövidebb a napos órák száma, egészen a téli napfordulóig. Külső fények híján belső fényeink felé fordulunk mind, akik vágyjuk a világosságot. Hogy a fél esztendős mélybe szállásunk sikeres legyen szellemi és lelki értelemben, azért áldással indulunk útnak. Az áldás isteni...
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy hetvenhét éves nyárfa. Annak a hetvenhét éves nyárfának a hetvenhetedik ágán volt egy hetvenhét éves szoknya. A hetvenhét éves szoknyának a hetvenhetedik ráncában volt egy hetvenhét éves kis könyv. A hetvenhét éves kis könyvnek a hetvenhetedik oldalán, a hetvenhetedik cikkén volt ez a kis...
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét, az éjszakai friss levegőt, a csendet, köszönöm, bárhogyan is – az életemet. Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában: kipillanthattam a gyorsvonat ablakain. Köszönöm, hogy éltem. A füveket, madarakat, a folyókat, tengereket, testvér-embereket és testvér-könyveket, a templomokat és menedékhelyeket. Köszönöm a Helyet és az Időt. Köszönöm, hogy engedtél vétkezni...
“nekem mi jut?” helyett: “mi fakad belőlem?” S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó fényes legyen és folyton tisztuló. Weöres Sándor FOTO: pixabay ——– Az „Otthoni Ragacsok” rovatba azok az íráskák kerülnek fel, melyeket otthon kiragasztok magamnak, mint igaz értékeket, útmutatást közvetítő szövegecskéket.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Az öreg király évente be szokta járni az országot. Hát az egyik nap is elindult. Magához hívatta a legidősebb fiát. Azt mondja neki: – No, édes fiam, neked mit hozzak a hosszú utamról? – Édesapám, én csak arra kérem kendet,...
A 2020-as tavaszi karanténban hívta életre a MESÉK NEHÉZ IDŐKBEN sorozatot, melyben olyan megoldó kódokat tartalmazó történeteket olvashatunk a táltosok hagyatékából, amelyek a megküzdéshez adnak tanácsot, ötletet, mutatnak képet, hogy KÉPESEK LEGYÜNK kijutni a nekünk kedvezőtlen helyzetekből. A vírushelyzet ma is fennáll, ha szabadabban is vagyunk már, sok veszteség ért mindannyiunkat az elmúlt bő egy...
Nyár van, vízipisztolyozunk. Csabi mindig megkér, hogy töltsem meg neki. – Figyeld meg hogy kell és csináld te is! Nem leszek mindig veled. – Miért nem? – Van, amikor nem ott vagy ahol én. – Vajon miért van az élet így? ———————- Estére jár, vacsorázunk. Hapcizok egyet. Csabi rám néz és ezt kérdezi:...
