Mesebeli anyák

Mesebeli anyák

A nő második vérmisztériuma a szülés. Átalakító, beavató történés, amit nem tapasztalunk meg mindannyian, akik születtünk. Ugyanakkor mindannyiunk ott vagyunk egy szülésnél, a saját világra jöttünknél. Mindannyiunkat anya szülte, az ő fájdalma, vére által kaptuk az életet. S nekünk is fájt, amikor az anyaméhet elhagytuk…

A mesék anyái ugyanolyanok, mint testet adó anyáink: gondoskodóak (hamubasült pogácsával indítanak utunkra), önfeláldozóak (vérüket adják, hogy átkot törjenek; s életüket, hogy győzzünk az rossz felett); gyermekeik sorsa feletti bánatukba időnként bele is halnak. Sokszor mostohák is, kegyetlenek (pl. azért nevelnek, hogy majdan vérükkel magukat fiatalítsák meg), irigyek (szépségünkre, okosságunkra, fiatalságunkra), gonoszok és buták (lusta testvérünket kedvelik), megátkoznak (főleg ha nem a szerintük megfelelő legényhez vonzódunk), életünkre is törhetnek, és még az is megeshetik a mesékben (is), hogy mátkánkhoz mennek hozzá feleségül. Mindenfélék tehát, mert EMBEREK. S az ember, ha kevés van neki valamiből (szeretetből), ha nehéz neki, akkor rombolni, ártani tud. S ha asszony a gonosz, akkor boszorkánnyá válik. Így aztán vannak sárkányszülő, ördögfiakat világra hozó mesehősnők is. Ők tobzódnak az ártásban. A fényesség (a hős aranyhaja) bántja szemüket, s ellene törnek.
Akárhogyan is történik, életet adnak az anyák, s ennél nagyobb ajándék nem kell! Minden anya jó anya ezért, ha másért nem is… (Az meg a mi dolgunk, hogy MIRE használjuk a lehetőséget, hogy e földön élhetünk.)

A mesebeli asszonyok, ahogy a való életbeni nőtestvérek is, sokszor hiába és/vagy nagyon sokáig vágyják a gyermekáldást. A mesékben csodás módon, legtöbbször növényből, gyümölcsből adatik a hőn áhított kisded. S olyan mesénk is van, ahol igeszó (Igével teremttetett a világ!), varázsmondat hatására lesz áldott a királykisasszony méhe.
Ahogy a mesékben, úgy való világi nővérkéim is termékenyek mind, ha nem is földi, anyagi szinten. Testet adni nem mindegyikünk tud, de minden nő képes arra, hogy MINDENBŐL életet fakasszon maga körül! Ez a nőiség lényege: Világszép Gyermeket hozni a világra akár testi, akár lelki, akár szellemi szinteken! Erről is sok mesénk szól. Női (jógás) körökben sok ilyet mondok.

Vannak nehézsorsú anyák a mesékben, akiknek a nagy szegénységhez túl sok gyermek adatott, s semmi segítség felnevelésükhöz. Ebből adódnak a gondok, amit a legkisebb gyermek orvosol majd. A mesék végén rendszerint öreg apjukat és anyjukat magukhoz veszik a királyságukat megvalósító hősök. Az egész családi rendszer jól jár az egyetlen, legkisebb fiú általi megigazulással. (Sok esetben testvéreit is megajándékozza a jobb élet lehetőségével a hős.)

S milyen tragikus az sok mesénkben, amikor el-/kicserélik a porontyokat, s az aranyhajú szülötteket vízre vetik! Soká tart, míg a családi egység és boldogság létrejöhet ilyen esetekben. S legtöbbször a nő, az anya megaláztatása, akár földbe ásása útján. Mert a férfi nem volt a helyén. Igen, sok ilyen történetet ismerünk a magyar népmesék között. És ez már a férfi útjához (is) tartozik…

Az áldott állapot is sok mesében megjelenik. Van, hogy ez igencsak örömteli, s van hogy nehéz várandósság az, amiről olvasunk/hallunk (pl. vasabroncs kerül a viselős asszony derekára ami csak akkor pattan el, amikor az ura a kezét ráhelyezi; ezért aztán hetedhét országot be kell járjon a nő elveszett/elveszített férje után, hogy végre szülhessen).

Mennyi történet, mennyi kín és öröm! Mert a MeSe a valóság MáSa, valamit MiSe, SZER-tartás. Ezért akármennyi fájdalom és akármilyen mélységek után a jó győz, az igazság nyilvánul meg a mesékben. Ahogy az életünkben is…

ISTEN ÁLDJA ANYÁINKAT!
Boldog anyaságot! És boldog édesanyát mindenkinek! <3

Leave a Reply

Your email address will not be published.