Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy virág-birodalom. Az egész ország virágzott, világlott egész esztendőn keresztül, és különösen szép volt a virág-birodalom királyának rózsakertje. Messze földről, a világ minden tájáról jöttek az emberek felkeresni ezt a csodálatos rózsakertet.
Hogy miben EGYEDÜLÁLLÓ, ahogyan a mesékkel foglalkozom? Sokan szeretik a meséket, sokan élnek is vele. Vannak, akik önismereti/terápiás/szakrális programjaikon használják őket színesítésül és vannak, akik valamilyen mesés képzés után kifejezetten mesés csoportokat, műhelyeket tartanak, esetleg egyénileg is meséznek. Talán nehéz eligazodni a gazdag kínálatban. Most azt mondom el, hogy miért érdemes hozzám jönni és velem mesézni. Pontokba...
A hetedik hatos mesecsomagocskához kaptok most mesemagyarázót, kedves Mesebarátaim! A táltosok hagyatékából való történetek olyan megoldó kódokat tartalmaznak, melyek segítenek nekünk az életben. Tanácsot adnak a megküzdéshez, s mintát mutatnak, hogy KÉPESEK LEGYÜNK kijutni a nekünk kedvezőtlen helyzetekből. Emellett mozgósítanak bennünket a jóra, vígasztalnak és emelik rezgésszintünket. Fogadjátok hát szeretettel a meséket és a kalauzoló...
Az álmodás és a mesék világa között annyi, de annyi a hasonlóság! Vegyük például elsőként azt, hogy ahogy az álmomban minden szereplő, helyszín és (terep)tárgy magam vagyok, a mesékre is így érdemes tekinteni! Saját szegényemberségem, királyságom, sárkányságom, tündéri énem stb. járja be lelkem útjait egy-egy varázstörténetben. Így aztán különböző szerepeimre nézhetek rá egy-egy álombéli vagy...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét ország ellen, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer a világon egy pár öregember, akinek se égen, se földön nem volt egyéb, mint egy fiacskája, hítták azt Holló Jankónak. Mikor a fiú megeszesedett, azt mondja egyszer az öregeknek: — Halljátok-e édes szülém! Nem heverek én többet itthon, elmének...
Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a gyémántkazlakon meg túl, volt egyszer egy messze földön híres király. Volt három fia. Egyszer megbetegedett a király. Érezte, hogy már az ajtaján kopogtat a halál. Elhívatta hát az udvari varázslót. Kérte, hogy segítsen rajta. – Erre nekem nincs orvosságom, felséges királyom. Csak egy orvossága van ennek,...
“Megbocsátani valakinek nem jelenti azt, hogy megbocsátunk a viselkedésének. Az sem, hogy elfelejted, hogyan bántott meg, és nem is hagyod, hogy bántson. A megbocsátás azt jelenti, hogy megbékélünk azzal, ami történt. Azt jelenti, hogy elismered a sérelmeidet, engedélyt adsz magadnak, hogy érezd, és megérted, hogy a fájdalom már nem szolgál téged. Azt jelenti, hogy elengeded...
Fogy az időm nekem is, életsebek az arcomon, öregszem ahogy te is, lelkem őrzi ifjúkorom. A nagy útra egy nap elindulok, elhagyom a földi létet, de ’míg a szívedben ott vagyok, lelkeddel együtt élek. Arcom látod a felkelő Napban, éjjel a csillagokban. Fentről nézek le rád míg alszol, nem hagylak egymagadban. Emberi...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király s egy királyné. Szörnyű gazdag volt ez a király, két országa volt: egy a tengeren innét s egy a tengeren túl, katonája annyi, mint fűszál a réten, csillag az égen; de lehetett két országa s tenger katonája,...
…az emberi korlátok elfogadásából adódik, és abból, hogy megértjük, mindenki saját világnézetének foglya. Ha nem kötődünk, akkor megszűnik az a kényszer, hogy próbáljuk megváltoztatni a világot és mások nézőpontját, vagy hogy őket hibáztassuk eltérő nézeteik miatt. Ahogy sok évvel ezelőtt egy előrehaladott barátom – aki bölcs ember és hindu tudós is volt – mondta: „Nagy...
