És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.
Nap kúszik a bőröm alá, a levegőben tavaszi szöszök, tegnap még nem ment, de ma az égig növök. Fejemre felhőből turbánt tekerek, vállamon csivitelnek pletykás verebek. Egy lépésemmel tengert szelek, ahol akarok, hipp-hopp ott leszek. Kinyitom Istenke kapuját a mennyben, a kapu résein pár angyal kilebben és nevetve rónak, hogy rossz vagyok, a kapun át...
Most csendre vágyom – de magamban is, hol gondolatoknak már zaja nincs. Kérdéseimet is csendre intem; halk, szelíd hangot keresek éppen. A találkozás csendjére vágyom: a Mindenható, hogy rám találjon… FORRÁS: https://www.poet.hu/ KÉP: pixabay
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem. Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat...
E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy? A hetedik te magad légy! Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad...
Aggasztottak a híradások. a feje tetejére álló világ, melyben mindenki maszkos ismeretlen, utcai harcok, ellenállhatatlanul terjedő vírus, beomló gazdaságok, lehúzott rolók, vegetáló éttermek, hotelok, a rendszer, amiben éltünk, felmondja a szolgálatot, idő kérdése az egész. Mindegy, csak wifi legyen? Kinyitom a Könyvet, s ezt olvasom: még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok...
Tíz éve szeretlek, Mondd, mi végre Nem találsz nálam Menedékre. Űzlek, elérlek, Elmész újra, Hány évig fut még Szívem útja? Úttalan úton Visszagörbül, Csak hozzád jutok Ki e körbül. Körből körbe, Láncról láncra, Veled vonítok A világra. Virágra gondol, Virágot lépik, Kiben a szerelem Szótlanná érik.
Édes szívem, ki mondja meg A folyónak, merre folyjon? A Nagy Szellem irányítja, Ő mondja meg, merre folyjon. De én tudok úgy suttogni, Hogy még téged is megigéz, És átkelsz majd a folyón is, Ha szeretőd szemedbe néz. Édes szívem, ki ad irányt A hömpölygő nagy folyónak? A Nagy Szellem akarata Szabja meg, hogy merre...
Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém,...
Istenem, add, hogy ne ítéljek – Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És...
